Századok – 1996

Tanulmányok - Gyarmati György: Harc a közigazgatás birtoklásáért. A koalíción belüli pártküzdelmek az 1946. évi hatalmi dualizmus időszakában III/497

506 GYARMATI GYÖRGY A fővárosban február közepétől március közepéig sorozatban szervezett demonstrációk mintájára megkezdődtek a vidéki szervezkedések is. Ezek közül a sikerültebb változatba sorolható a fentebb idézett forgatókönyv szerinti előzetes pártegyeztetésen nyugvó Jász-Nagykun-Szolnok megyei példa. A kommunista főispán itt előbb a „testvérpárt" helyi vezetőivel, illetve törvényhatósági bizottsági tagjaival, majd az NPP érdekelt tagjaival egyeztetve készítette elő a népítéleteket, hogy azután ezekre hivatkozva menesszen állásából 24 ottani köztisztviselőt, köztük a vármegye főjegyzőjét is. Mindezért — olvasható az MKP KV Központi Titkárságának állásfoglalásában — „a központ utasítására végrehajtott akció példaadó lebonyolításáért a Szolnok megyei pártbizottságot és az akciót vezető Kovács Kálmán főispán, Fodor János párttitkár és Farkas Sándor népügyész elvtársakat a Központi Titkárság dicséretben részesíti."3

1

Ugyanennek a békéscsabai változata még Rákosi — két változatban is fellelt — interpretálása alapján sem volt ilyen flott. „Békéscsabán, május l-re virradó éjjel, elemek [sic!] amelyek nincsenek messze a Kommunista Párttól [olyannyira, hogy annak tagjai voltak], csináltak valami ribilliót, melynek során két kisgazdát megöltek és egy harmadikat súlyosan megsebesítettek."3

2 A tömegmozgalmak szervezésével vidéken összekovácsolni tervezett „munkásegységet" aligha erősítette, midőn a kommunista közigazgatási vezetők alárendelt szociáldemokrata tisztviselőik ellen is népítéletet vezényeltek. Bár a fentitől eltérően emberéletbe nem került, de ebbe a sorba tartozott Keresztes Mihály (MKP) Békés megyei főispánnak a szociáldemokrata többségű orosházi önkormányzat elleni akciója. „Az eljárás ilyen esetben az szokott lenni — fogalmazta igazoló jelentésében a helybeli MKP titkár —, hogy kerékpáros küldöncöt menesztenek [a környékre azzal], hogy akiknek piros tagsági könyvük van, azok azonnal vonuljanak be Orosházára." Miután a rohambrigád helybenhagyta — pontosabban kiverte a városházáról — az ottani köztisztviselőket, a főispán „népítéletre" hivatkozva felfüggesztett 32 szociáldemokrata alkalmazottat, élükön a város polgármesterével.3

3 Az utóbbi évtizedben a korszak historiográfiájában egyre gyarapodik azon munkák száma, melyek egyrészt általában a háború után is tovább élő antiszemitizmus, másrészt az 1946. évi „népítéletek" zsidóellenes pogromokba fordulását, azok összetevőit feltárták.3

4

Sőt, már publikáltatott az első „kísérlet az antiszemita megmozdulások rendszerezésére is".3

5

A tipizáláshoz, a népítéleteken belül az antiszemita atrocitások irányába való eltolódáshoz, utóbbi felerősödéséhez, érdemes utalni egy — bizonyos mértékig a jellegváltást magyarázó — köztörténeti motiváló tényezőre, illetve annak időpontjára is. Való igaz, 1945. őszi hónapjaitól regisztrálhatóan felerősödött — a kommunista párton belül is! — a zsidóellenes hangulati Az 1946. évi kora tavaszi népítéletek első hullámát a kommunista pártvezetés is a szorosabb értelemben vett közigazgatás (főleg vidéki) önkormányzati garnitúrájára koncentrálta. A „Megtisztítjuk a közigazgatást a reakciós elemektől!", illetve az ,Aki a földhöz nyúl meghal!" transzparensekkel demonstrálók elsődleges célpontja a községháza, illetve a városháza (esetenként megyeháza) volt. Az itt elhangzó szónoklatok hatására, vagy már megelőzően a helybéli korcsmákban „erőgyűjtés" közben ger-