Századok – 1996
Tanulmányok - Gyarmati György: Harc a közigazgatás birtoklásáért. A koalíción belüli pártküzdelmek az 1946. évi hatalmi dualizmus időszakában III/497
HARC A KÖZIGAZGATÁS BIRTOKLÁSÁÉRT - 1946 5 05 irodalomban 1946. tavaszi „spontán népítéletekkel" párosuló tömegmozgalmakként ismerhetünk, annak előkészítése már 1945-1946 fordulóján megindult.2 4 A nemzetgyűlési választások utáni napokban ilyesmikre — a helyi politikai erőviszonyoktól függően pro és kontra — valóban sor került, különösebb „távvezérlés', külső rászervezés nélkül. Más jellegű és motiváltságú tömegmozgalmakként említhetők a csepeliek sztrájkba forduló éhségdemonstrációi az év utolsó hónapiában. Aligha sorolható viszont ezek közé az a kezdeményezés, amely az MKP KV Poütikaí Bizottságának 1946. január végi döntésén alapult, nevezetesen: „az államap parátusnak a reakciós elemektől való megtisztítása és a köztisztviselői Kar létszámcsökkentése érdekében kampányt kell indítani. A helyi nemzeti bizottságok és az üzemi bizottságok javaslatokkal., feliratokkal és küldöttségekkel forduljanak a kormányhoz ... A kampányba be kell vonni a szociáldemokrata pártot és a szak szervezeteket."2 5 Ugyanezen a héten a két párt vezetői megállapodtak, hogy a fentebbi akcióban együttműködnek, ugyanerre utasítják területi (vármegyei, városi, községi) szervezeteiket, kiegészítve azzal, hogy a munkáspárti egyeztetéseker követően vonják be ebbe a Nemzeti Parasztpártot is.2 6 Az offenzíva megindítását a „magas politikában" a már érintett 1946. feb ruár 16-i demonstráció jelentette. Egy héttel később a Szakszervezeti Tanács égisze alatt rendezett, a Parlament elé vezényelt fővárosi mukásfelvonulás megbízottai követelték a miniszterelnöktől a kamoányrxmtok magáévá tételét..2 7 Ezt követte az FKgP ellenében politikai blokkba tömörült három másik koalíciós párt. nak az a március 1-i ultimátuma, mely saját soraiknak „a jobboldali elemektől való megtisztítására", valamint a blokkpártok elképzeléseit magáévá tevő további politikai tevékenységre szólította fel a kisgazdák vezetőit.2 8 Nyomatékosítandó egyúttal a 'ti a parlamentben, mi az utcán vagyunk többségben'2 9 felfogásukat március 7-én négyszázezres budapesti tömeggyűléssel, továbbá a vidéken is sorozatban szervezett hasonló tüntetésekkel sokkolták a korabeli közélet mindennapjait. Ennek adminisztratív hátterét jelentette, hogy a már akkor is a kommunista hegemónia alatt működő rendőrség mellett a közigazgatási vezető posztok többségét is a blokkpártok mondhatták magukénak. A főispánok és az alispánok háromnegyedét, a polgármesterek 85 százalékát tudhatták pártjaikban,. Ezzel párnuzamosan az ipari centrumok üzemeiben, gyáraiban az üzemi bizottságok, a falvakban pedig a nemzeti bizottságok által szervezett politikai gyűlésedet tartottak, ahonnét tartalmukban egyező, a blokkpárti követeléseket megismétlő felhívásokat címeztek a miniszterelnöknek, hogy haladéktalanul hajtsa végre „a sportcsarnoki programot". A tisztogatások követelésének „körültekintő" szervezését mi sem illusztrálhatná jobban, mint az, hogy a Nagy Ferenc címére érkező ezernyi felhívás közül az egyik „Memorandum" — hivatkozása szerint — egy szovjetunióbeli hadifogoly-táborból postáztatott. Tartalma azonban korántsem az orosz lágerekben napjaikat számlálók — finom distinkciót tükröző — tájékozottságába, hanem inkább a hazai politikai kulisszák mögé enged bepillantást. A memorandum 657 aláírója ugyanis nem csupán „a népi demokrácia megalkuvás nélkül való érvényesítésére" szólította fel a kormányfőt, hanem olyan igényeket is jeleztek, melyek akkor az MKP központjában is inkább csak dédelgetett remények voltak.3 0
