Századok – 1996
Tanulmányok - Sándor Pál: Jobbágyfelszabadítás és birtokrendezés Magyarországon 1848–1864 I/29
JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS ÉS BIRTOKRENDEZÉS... 47 Drahócon ugyancsak az irtványok után járó tartozásokat tagadták meg a parasztok, sőt még egyes urasági földeket is elfoglaltak. Győr környékén pedig szintén csak katonai erőszak alkalmazásával vált lehetővé a tized behajtása.5 3 A majorsági parasztság ilyen szolgálatmegtagadásának se szeri, se száma az országban. Jellemző erre a helyzetre Ferenczy Antal, az egri főkáptalan prefektusának ura nevében Geringer Károly báróhoz, a magyarországi polgári közigazgatás vezetőjéhez 1849. október l-jén írt levele, amelyben — többek között — ezeket úja: „...a közbejött forradalom alatt azon téwélemény léptetett közéletbe, mintha azon úrbéri tartozások is meg lennének szüntetve, melyeket az úrbéri egész illetőségen s a papi tizeden kívül a földesuraknak magánföldjeik, javaik használatáért... az úri földön lévő szőlőktől, regáliáktól, taksás földektől járó adózások is, egészen megszűntek volna, s így ezeket az illetők meg sem akarták adni, mivel pedig az ily egyenesen a törvénybe ütköző erőszakoskodások, s sérelmek által senkit a magáétól büntetlenül megfosztani nem lehetne; — esedezek fóméltóságodnak alázatosan, hogy az ezen káros hiba helyrehozására M. Szentivánja Vince Pest megyei biztos úr által Pest megyében már kiadott... üdvös rendeletekhez képest, szinte Heves, Borsod és Szabolcs megyékben is oly kegyes rendeleteket méltóztatnék kibocsátani, hogy az úrbéri adózásokon s a papi dézsmán kívül a földesurak földjeik, és saját földjeiken lévő szőlők, úgy szinte regale beneficiumok használatáért a szokott, avagy lekötött taksákat, úri dézsmát, avagy szerződésbeli fizetéseket az illetők továbbra is, minden ellenszegülés nélkül megadják."54 Magyarországon ugyanis a parasztok az 1849. évi birodalmi alkotmány szerint értelmezték a szolgálatok megszűntét. Ez az értelmezés, kivált Kossuth áprilisi kormányzóelnöki rendelete után, még fel is erősödött bennük és ezért itt is minden jobbágykézen lévő földet, állami kártalanítás mellett tekintettek szabad paraszti tulajdonnak. Annak ellenére, hogy a szabad paraszti földtulajdonnak ez a módja valójában távolról sem mondatott ki; s még kevésbé valósult meg. Ezért az ellenforradalmi seregek által megszállt országban az udvarhű arisztokraták köreiből kinevezett császári biztosok hirdetményeket tesznek közzé az úrbéri kérdés ügyében, az egykori földesurak és volt jobbágyaik tájékoztatása céljából. Ezekben szigorú büntetést helyeznek kilátásba azon paraszti tömegek ellen, amelyek a március-áprilisi alaptörvényben el nem törölt földesúri szolgálatokat és tartozásokat ez ideig megtagadták. Jellemző körülmény: amikor az összbirodalmi kormányzat a jobbágyfelszabadítást a magyarországi paraszttömegek megnyugtatására és semlegesítése végett, elvileg itt is a többi tartományok mintájára igyekszik megoldani, akkor ezt az egységes birodalmi elvet az úri jogait vesztett és visszavágásra éhes magyarországi nemesség, főként a kerületi kormánybiztosi hivatalokhoz jutott konzervatív képviselői részéről, retrográd keretek közé kezdi visszaszorítani. Ennek az irányzatnak jellegzetes példája az „Oktatás" a föld népéhez címmel, 1849 novemberében közzétett hirdetmény.55 Szövegének előzetes tervezetét az a gróf Forgács Antal készíti — mégpedig, jóérzésű" földbirtokos társainak bevonásával — akit Windischgrätz az északi vármegyék főbiztosává nevezett ki. Végleges és publikált szövege pedig annak a De la Motte grófnak a tollából származik, aki 1848 előtt is, Gömör megye egykori követeként, töményen konzervatív
