Századok – 1996
Folyóiratszemle - Foner Eric: A „szabadság” jelentése az emancipáció korában II/482
482 FOLYÓIRATSZEMLE Middletown-ja (1929) a kapitalista civilizációnak a hagyományos értékekre gyakorolt káros hatását állítja előtérbe. Az utóbbi szerzőpáros hallgatólagosan a „kulturális lemaradás" elvét mutatja be az indianai Muncie-ról írt szociológiai tanulmányában: a kulturális értékek nem tartottak lépést az anyagi téren bekövetkezett változásokkal. Horace Kallen és Louis D. Brand eis először az amerikai cionista mozgalmon belül találkozott a világháború által felkorbácsolt etnikai és kulturális előítéletek tobzódásával, amikor a gyakorlatias, szociáldemokrata jellegű eszméket háttérbe szorították a Chaim Weizmann által vezetett, elsősorban kelet-európai zsidó bevándorlók által vallott kirekesztő nézetek. Kallen az etnikai előítéletek másik példájával a bostoni írek körében találkozott: szerinte a két, rablógyilkossággal vádolt olasz anarchistát, Saccót és Vanzettit nem ítélték volna halálra és nem végezhették volna ki az egész ír közösség hallgatólagos jóváhagyása nélkül. Kallent magát pedig az 1920-as évek végén egy 1640-es puritán szentségtörési törvény alapján tartóztatták le, amikor kijelentette: szerinte Jézus Krisztus, is anarchista volt. Kallen, a többiekhez hasonlóan, ezután visszavonult a gazdasági szférába. A fentiekben részletezett általános folyamat alól Robert Park szociológus és chicagói tanítványai jelentettek kivételt. „Chicagói iskolája" részletes vizsgálatokat végzett az amerikai városok etnikai és faji csoportjait illetően, melyeket követően Park kidolgozta híres „négylépéses" ciklusát: mindegyik csoportközi kapcsolat „ártatlan találkozókkal" kezdődik, majd ezek a verseny és az elfogadás stádiumain keresztül az asszimilációhoz vezetnek. A szempontunkból lényeges mozzanat Park elméletében az, hogy a folyamat kizárólag „organikus" úton történhet meg: semmilyen jóindulatú „külső" beavatkozás sem fogadható el. Ezzel a tételével összeütközésbe került azokkal .a liberálisokkal (WE.B. Du Bois-val, Oswald Garrison Willarddal, Mary Ovingtonnal, Gunnar Myrdallal), akik komoly szerepet szántak e téren az értelmiségnek. A gazdasági világválság nem rengette meg alapvetően a liberálisok világképét az Egyesült Államokban: mivel az etnikai és faji kérdéseket már korábban mellékpályára terelték az elméleten belül, így az etnikai csoportokat és a feketéket a New Deal évei alatt csak mint munkásokat, farmerokat és kisvállalkozókat vették számba — azaz gazdaságilag határozták meg őket. Meg kell jegyezni, hogy a munkásosztály általában, itt nem részletezendő okokból, maga is kizárta ezeket a kategóriákat és az „amerikanizmust" hangsúlyozta a mozgalmon belül. Mindez azért is érdekes a liberalizmus szempontjából, mert a liberálisok politikai hatalma nagy részben a városi — etnikai — munkások millióinak a szavazatán alapult az 1930-as években. A nácizmus előretörése, a II. világháború és a hidegháború ismét átalakította a liberalizmust Amerikában. Az a tény, hogy Adolf Hitler a világ egyik technológiailag és kulturálisan legfejlettebb országában került hatalomra, két feltételezést is megkérdőjelezett: (1) azt, hogy a nagyvállalatok „megszelídítése" az ipari társadalmak legfontosabb teendője, és (2) azt, hogy a faji és etnikai kérdésekkel nem kell törődni közvetlenül, mindössze áttételesen a különböző társadalmi programokon keresztül. A felismeréseknek megfelelően az 1940-es években egymás után jelentek meg az utóbbi problémákkal foglalkozó tanulmányok — legyen elég itt csak Reinhold Niebuhr és Gunnar Myrdal munkáira utalni. 1948-ban pedig a Demokrata Párt, első ízben a története folyamán, nyilvánosan elkötelezte magát a polgárjogok mellett. Ezzel párhuzamosan a gazdasági kérdéseket a hidegháború a perifériára sodorta. A racionalitást viszont megőrizték a liberálisok. A New Deal és a II. világháború bebizonyította, hogy társadalmi méretekben is lehetséges a tervezés. Az 1940-es években fellendülő társadalmi pszichológia csak megerősítette ezt a hitet, melynek eredményeképpen a liberálisok újrafogalmazták a racionális és irracionális területekről vallott nézeteiket: az utóbbiakhoz sorolták az osztálypolitikát, mely egyre inkább tömegpolitikát jelentett számukra, ahol a Sztálinhoz hasonló zsarnokok kezében bábokká válnak az emberek, míg az etnikumok és a fajok a racionalitás birodalmába kerültek át. The American Historical Review, Vol. 99. No. 4 (October 1994), pp. 1043-1073. Ma. T. Eric Foner: A „SZABADSÁG" JELENTÉSE AZ EMANCIPÁCIÓ KORÁBAN A Columbia Egyetem történészprofeszszorának az Organization of American Histo-