Századok – 1996

Történeti irodalom - Haslinger Peter: Der ungarische Revisionismus und das Burgenland 1922–1932 (Ism.: Tilkovszky Loránt) II/467

468 TÖRTÉNETI IRODALOM 468 toklását, ók Sopron - mely szerintük annak természetes fővárosa - Magyarországnál maradásába nem tudtak beletörődni, e vonatkozásban ők hangoztatták a maguk „nem, nem soha" jelszavát. Magyar részről viszont a soproni népszavazásban az első biztató jelet látták békerevíziós törekvéseik számára. Bár a két ország érdekei egyaránt a jószomszédi kapcsolatok kialakítását javallották, a közhangulat itt is, ott is nagymértékben befolyásolta a kormányokat. A felelős magyar kormány nem lépett fel határozottan a nyugat-magyarországi megyékben folyó „hazafias" hangoskodással szemben, s mint gyanítható volt, némileg össze is játszott a felelőtlen elemekkel. A rosszemlékű magyar szabadcsapatok feloszlatása után sem szűnt meg Burgenlandban a veszélyeztetettség érzése: tartottak a fegyveres magyar határőrizeti és vámszervektől éppúgy, mint polgári lövészegyletek, önkéntes tűzoltóegyletek, levente-egyesületek alakulásától, volt katonatisztek szerepétől ezek szervezésében és működtetésében, a társadalom s különösen az ifjúság militarizálásától. Az osztrák rendőri szervek buzgó informátorai még fel is nagyították, ki is színezték értesüléseiket, melyek hatására fokozódott Burgenland lakosságának megfigyelése is: mennyiben hat reá a határon túlról érkező befolyás, mennyiben érvényesülnek korábbi családi és egyéb kapcsolatok, hogyan viselkedik a magyar vagy magyarosodott falusi értelmiség, a magyar nagybirtok gazdatiszti személyzete, a szombathelyi püspökség befolyásától még nem szabadult papság, az osztrák szolgálatba átvett tanítók, tisztviselők, vasutasok stb. Mit jelentsen, ha a kalauz, a postáskisasszony magyarul beszél, ha a kocsmában magyar nótát húz a cigány? Provokatív-demonstratív veszedelmes megnyilvánulások ezek? A hatóságok reagálása messzemenően türelmesebb volt itt, mint Csehszlovákiában, Romániában, Jugoszláviában. A magyarországi szervek értesülései - vágyálmaiknak megfelelően - rendszerint arról szóltak, hogy Burgenlandban nagy az elégedetlenség, visszasírják Magyarországot. Azt üzenték nekik, hogy csak tartsanak ki, hamarosan felszabadítják ezeket a továbbra is Magyarország elidegeníthetetlen részének tekintett megszállt területeket. Az ilyenfajta szóbeli vagy röpcédulás üzenetek a burgenlandi lakosságban bizonytalanságot keltettek. A hatóságok pedig ilyen körülmények közt aggódva figyeltek az adóterhek növekedése miatti panaszokra éppúgy, mint a tartomány hitelszerzési nehézségeire. Talán Burgenland hovatartozásának bizonytalansága tartja vissza a befektetőket? Nem a magyar tőke behatolása lesz-e ennek következménye? Az osztrák államiság gondolatának erősödése helyett a helyi gazdasági érdekek - hol van jobb piac, hol ér többet a pénz, stb. - játszanak elsőrendű szerepet a burgenlandi lakosság befolyásolásában, állapították meg. Itt is elhangzott olyan kijelentés, hogy akinek tetszik Magyarország, menjen oda. A magyarországi határszél nyomorral, munkanélküliséggel küzdő városa, Sopron, mindenesetre nem vonzó jelenség. A szerző kitűnően jellemzi a burgenlandi kérdésnek ezt az 1922-1926 közti szakaszát az osztrák és magyar források széleskörű felhasználásával, mindkét ország vonatkozó történeti szakirodalmának naprakész ismeretével. A magyar külügyminisztérium iratai, illetve a Ballhausplatzon kiértékelt budapesti osztrák követségi jelentések mellett különösen fontos egyfelől a Burgenlandtartományi, másfelől a nyugat-magyarországi megyei levéltári anyagok hasznosítása, valamint az ausztriai és magyarországi országos lapok mellett a helyi sajtóra fordított megkülönböztetett figyelem. E források alapján, gondos elemzéssel, ha lehet, még izgalmasabb a burgenlandi kérdéssel kapcsolatos feszültség 1927-1928. évi fokozódásának bemutatása. A Bethlen és Mussolini által kötött magyar-olasz barátsági szerződés nyomán kialakult helyzetben lábra kaptak olyan híresztelések, hogy a magyar politika esetleg ráveszi Olaszországot Dél-Tirol visszaadására Ausztriának, s így Magyarország visszakaphatná az Ausztriának mintegy kompenzációként juttatott Burgenlandot. Persze az osztrák revizionizmus - mert ilyen is volt -, nem Burgenland árán képzelte el Dél-Tirol visszanyerését, s bizalmatlan volt a magyar-olasz barátkozás iránt. A Magyarországra történő olasz fegyverszállítás lelepleződése fokozta a nyugtalanságot. A burgenlandi területen is mutatkozó, olykor fegyveres összetűzésekhez is vezető politikai belső feszültségek hátterében külső benvatkozás lehetőségének kiprovokálására tett kísérletet gyanítottak. Nem kisebb bizalmatlansággal kísérte Ausztria figyelemmel Rothermere lord angol sajtómágnás kampányát a magyar revíziós törekvések felkarolására, amelynek általános, de különösen nyugat-magyarországi fogadtatását igen nyugtalanítónak találták. Mert igaz ugyan, hogy a Rothermere-akció a határmenti magyar etnikumú területrészek visszaadását támogatta, s Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia felé irányult, nem pedig a döntő többségében német lakosságú Burgenland felé, kétségtelen volt, hogy a magyar politika nem éri be etnikai elven alapuló, bármennyire is fontos előrelépésnek tekintett revíziós sikerekkel, hanem történelmi határai közt kívánja hely-