Századok – 1996

Történeti irodalom - Huber Peter: Stalins Schatten in der Schweiz (Ism.: Jemnitz János) II/469

TÖRTÉNETI IRODALOM 469 reállítani az ezeréves országot. Erre a mindenirányú jogfenntartásra figyelmeztetett, hogy Észak, Kelet, Dél mellett Nyugat szobra is ott volt a budapesti irredenta emlékműegyüttesben, ugyancsak mindig megkoszorúzva a trianoni nemzeti gyász emléknapján. A hivatalos osztrák álláspont az volt, hogy a magyar revíziós törekvést, amennyiben magyarlakta területek visszaszerzésére irányul, nem lehet osztrák részről - már csak a dél-tiroli osztrákokra formált hasonló igény miatt sem -kifogásolni, ellenben a leghatározottabban kell fellépni az ellen, hogy nem-magyarokat is uralmuk alá vegyenek; Burgenlandot tehát meg kell védeni. Az osztrák szociáldemokraták azzal vádolták a keresztényszocialistáikat, a Seipel-kormányt, hogy nem lép fel kellő határozottsággal a magyar politikával szemben. Az ausztriai nagynémet irányzattal összefogva tett sikeres erőfeszítéseket az osztrák szociáldemokrácia arra, hogy a német­országi közvéleményt a burgenlandi kérdésről felvilágosítsa, s Burgenland védelmében mozgósítsa. A szerző rámutat Burgenland szociáldemokrata tartományfőnök-helyettesének, Ludwig Lesernek szerepére abban, hogy itteni látogatásra és megfelelő nyilatkozattételre bírja Paul Loebét, a német birodalmi gyűlés elnökét, s hogy németországi képviselők, újságírók, tanítónők népes csoportjaival a helyszínen ismertesse meg a burgenlandi kérdést. Ily módon igyekezett ellene hatni a magyar politika azon igyekezetének, hogy Németországot maga mellé állítsa ebben az ügyben, és előkészítse a talajt ahhoz, hogy az egykori világháborús szövetséges és fegyvertárs, a békediktátumokban sorstárs, az Anschluss megvalósításakor visszajuttassa Magyarországnak Burgenlandot. A nagyné­met agitáció felszította Sopron ügyét, de követelte Mosonmagyaróvárt, Kőszeget, Szentgotthárdot is, s 25 német többségű határmenti községet, hangoztatva, hogy a zárt német néptalajhoz tartoznak. Mindez egyrészt élesebb hangvételű állásfoglalásra késztette a Sopronba és környékére lá­togató magyar miniszterelnököt, Bethlent, másrészt ígéretet tett - német nyelvű beszédében - a magyarországi német kisebbség ügyének méltányos kezelésére. A további fejlemények arra mutat­tak, hogy mind a magyar, mind az osztrák kormány célszerűbbnek kezdte tartani a feszültség enyhítését. Az 1930-ban megszűnt vízumkényszer közvetlenebbé tette az érintkezést a burgenlandi és a nyugat-magyarországi határmenti területek között, és szelídítette az 1921-es események tízéves évfordulója rendezvényeinek hangnemét. 1931 júniusában osztrák-magyar barátsági szerződés kö­tésére került sor. A burgenlandi kérdés 1932-1934 közt zsugorodik össze és tűnik el a kutató látóköréből, akinek már csupán arra kellett előretekinteni, hogy az Ausztriát 1938-ban bekebelező Hitler ahogy nem ajándékozta vissza Magyarországnak Burgenlandot, úgy nem teljesítette a Sop­ronra és más németlakta határvidéki helységekre irányult osztrák és nagynémet igényeket sem. Haslinger ismertetett munkája igen értékes teljesítmény, a fiatal történész további munkás­sága iránt is méltán kelti fel érdeklődésünket. Tilkovszky Lóránt Peter Huber STALINS SCHATTEN IN DER SCHWEIZ Chronos Verlag Zürich, 1993. 629 o. SZTÁLIN ÁRNYÉKA SVÁJCBAN Sztálin árnyéka a világ minden országába elért, (nagyon különféle módon és intenzitással), de hogy milyen súlyosan érintette a sztálini rendszer Svájcot, s persze elsősorban a munkásmoz­galmat, s azon belül is a munkásmozgalom, illetve az értelmiség legbaloldalibb csoportjait és sze­mélyiségeit, arról alighanem ez a kötet nyújtja a legalaposabb, legsokrétűbb, és ugyanakkor sok szempontból legmegdöbbentőbb képet. Mindezt abból az országból, amely soha nem került Sztálin és a sztálini rendszer közvetlen befolyása alá, amely nem élt át igazi forradalmakat, ellenforradal­makat és véres megrázkódtatásokat. Peter Huber munkájáról mindjárt bevezetőben el kell mondani, hogy nemcsak szokványos értelemben épített rendkívül gazdag forrásbázisra: könyvészeti anyagra, folyóiratokra és napi saj­tóra, a memoárok mellett az „oral history" visszaemlékezéseire, a svájci archívumok forrásaira, hanem a fiatal svájci kutató nem utolsósorban már az újonnan megnyílt Komintern-archívumok anyagai alapján jelentetett meg körültekintő és rendszeresen felépített monográfiát.

Next

/
Thumbnails
Contents