Századok – 1996

Történeti irodalom - Trianon and East Central Europe (Ism.: Niederhauser Emil) II/460

TÖRTÉNETI IRODALOM 463 először ellenezte a magyarok lakta területek bekebelezését. A határt nem etnikai alapon vonták meg, a cseh politikusok erőszakolták ki. Ez állandó veszély forrása volt. A cseh kommunista Smeral már 1921-ben lehetségesnek tartott határrevíziót etnikai alapon. Kárpátalja elfoglalása sem az etnikai elv alapján történt, hanem a bolsevista veszély miatt, meg hogy legyen összeköttetés Romániával. A szerző utal a szlovák nemzetté válás nehézségeire az új helyzetben, nemzetileg öntudatos csak az értelmiség volt, de Kelet-Szlovákiában az is hiányzott. A népszavazást ezért nem tartották lehetségesnek csehszlovák részről. Az 1918. október 30-i csatlakozás Csehszlovákiához a nemzeti önrendelkezés alapján érthető, a szlovákok csak a csehektől várhattak segítséget. A Szlovák Tanácsköztársaság miatt is felrémlett a nemzethalál veszélye. Másrészt a csehszlovák nemzetegység is fenyegető volt a szlovákok számára. A kárpátaljai ruszinoknál egyenesen hármas: ruszin, ukrán és orosz identitás harcolt egymással. A magyarok divide et impera politikáját a csehek folytatták. A ruszinok azt vallották, hogy minden unitus ruszin, ami ellen a szlovákok tiltakoztak. A magyarokat zálognak tekintették a magyarországi szlovákokért, ezért 1938 után a reciprocitás elvét fogadták el. A szlovákok közt csakugyan sok volt az elmagyarosodott, erre volt válasz 1947-ben a reszlovakizáció. A németeket dehungarizálni akarták, de ezzel csak elősegítették, hogy a hitleri befolyás alá kerültek. A zsidók számára hasznos volt Csehszlovákia, liberális, bár a zsidókat elmagyarosodásuk miatt gyűlölték. A kárpátaljai zsidók az első köztársaság idején ébredtek öntudatra. Thomas Karfunkel: Trianon hatása a magyarországi zsidóságra (1982) c. tanulmánya szerint 1918 előtt a zsidók fontos szerepet játszottak a gazdasági életben, helyzetük javult, elmagyarosodtak, a politikai elit partnerei voltak. Trianon ezt a szövetséget számolta fel. A Horthy-rendszer antiszemita volt, a szövetségre már nem volt szüksége. Ennek több oka volt. Az egyik a „szegedi gondolat", a fehérterror. A politikai huzakodás is a konzervatívok és a radikális jobboldal közt, a radikalizmus a rendszer ellen is irányult, és a munkásokra is hatott. A zsidókat azonosították a kommunizmussal, tanácsköztársasági szereplésük miatt. A zsidó tőkének jelentős befolyása volt. Karfunkel táblázatokat is közöl erről, azzal, hogy a konvertita zsidókat ebbe nem is számította bele. A zsidóknak szemükre vetették, hogy számuk túl gyorsan növekszik, ezért veszélyeztetik a nemzet létét, holott 1920-30 között még csökkent is a számuk, de túl sok volt a „látható" zsidó, a vallásosak. Az volt a felfogás, hogy idegenek és asszimilálhatatlanok. A rendszerben különben is általános volt az ellenérzés a kisebbségekkel szemben. Magas volt a zsidók aránya az értelmiség körében, a népiesek a nem-magyar étoszt vetették szemükre. Az antiszemita tettek miatt a közvélemény külpolitikai jutalmat várt, 1942-43 óta azonban már kevésbé. Mócsy I. István: Magyarország feldarabolása és a menekült-probléma kezdetei (1982) a menekültkérdést általános 20. századi problémának tekinti. A nemzetállam ebben a térségben nem megoldás. 1918 után az utódállamok biztonságot akartak, ezért minél nagyobb területet. 426 000 ember menekült el az utódállamokból Magyarországra, ebből 350 000 került regisztrálásra. Közülük 42,9% volt a köztisztviselő, 34,4% a magántisztviselő, 10% a földbirtokos, tehát általában az elitből kerültek ki. Már 1918 végétől nagy volt körükben a félelem, valóban üldözték is őket, különösen a jegyzőket. A zöld káderek és a frontról hazaáramló katonák is felléptek ellenük. A parasztok a kastélyok ellen fordultak. Az új hatóságok sok embert bebörtönöztek, elősegítették menekülésüket. A nyelvtudás hiánya és az új államok részéről megkövetelt hűségeskü amúgy is sok tisztviselő számára lehetetlenné tette a megmaradást. Az iskolák létszáma is csökkent, Jugoszláviában a korábbi egyhatodára, Csehszlovákiában 4000 iskolából 700 maradt meg, Romániában 1600 állami iskolából 562. A tanítók kétharmadát elbocsátották. Magyarországon a menekültek elősegítették a konszolidációt, de egyúttal a jobboldali radikalizmus előretörését is. Dombrády Lóránd: Trianon és a magyar nemzetvédelem: a katonai határozatok szigorúak voltak, az országnak csak 35 000 főnyi hivatásos hadserege lehetett, a vezérkar, légierő tilos volt, az ország határai így védhetetlenek. Katonai főiskolának csak a Ludovika maradt meg. A szerző részletes adatokat sorol fel a hadsereg szervezetéről (1921 óta honvédség a korábbi nemzeti hadsereg helyett). Nem akadt elég önkéntes, 1922-re még a létszám fele sem volt betöltve, 1925-re is csak 22 000 fő volt. De a rendőrség, csendőrség és határőrség valamelyest pótolta a kiesett létszámot. 1927-ben megszűnt a katonai ellenőrzés. De még az 1930-as években is a három kisantant állam együttes hadereje húszszorosán haladta meg a magyar védelmi erőt. 1932-ben bevezették a sorozást, a katonai szolgálat 19 hónapra terjedt ki. A katonai egyenjogúságba a kisantant államai csak akkor mentek volna bele, ha meg nem támadási szerződéseket kötnek. 1934-ben a honvédelmi minisztérium egyik ügyosztálya formájában ismét létrehozták a vezérkart. A katonai vezetők nem titkolták, hogy Magyarország nem képes háborút viselni. 1938-ban a kisantant beleegyezett a magyar katonai