Századok – 1996

Történeti irodalom - Balkan Studies (Ism.: Niederhauser Emil) II/450

TÖRTÉNETI IRODALOM 464 BALKAN STUDIES 32. 33. к. Tessaloniki, 1991. 1992. [1995] 384, 373 о. BALKÁN-TÖRTÉNET 32. 33. kötet A Balkán története a múlt század óta a történettudomány egyik sokat művelt ágazata, különösen az angolszász történetírás kedveli, de a franciáknál és a németeknél is gyakori műfaj. Az egyes balkáni országokban tudományos intézetek alakultak a félsziget kutatására, elsősorban persze történeti szempontból, de a néprajz, nyelvészet és irodalomtörténet is beletartozik ezeknek a vizsgálódásoknak a sorába. Az alkalmat az elgondolkodásra az adta, hogy 1995-ben jelent meg (1995-ben) a Szalonikiben működő állami Balkán-kutató Intézet folyóiratának, a Balkan Studiesnek 1991. és 1992. évi 32. és 33. kötete. A folyóirat idegen nyelveken közöl tanulmányokat, forrásközléseket és ismertetéseket, évente két számban jelenik meg. Zömmel görög történészek publikálnak itt, de szép számban külföldiek is. Nemzetközileg is jól ismert, számon tartott rangos folyóirat. A görög szerzők persze többnyire görög témákat tárgyalnak, s ezek révén a görög elem balkáni jelenlétét emelik ki. így Athanassios Karathanassis a 16-18. századi európai térképészek Macedóniára vonatkozó munkáit tekinti át (1991/1), megelégedéssel állapítja meg, hogy egybehangzóan a görög elem elteijedt voltát igazolják. Xanthippi Kotzageorgi a múlt századi angol utazók görögországi élményeit vizsgálja (1992/2.) és úgy látja, hogy csak az egzotikumot keresték Görögországban. Barbárnak találták, s ami csak valamelyest is Európára emlékeztette őket, az szerintük a nyugati befolyás eredménye. Az ókori hellén elemnek már nyomát sem találták. A görög tanulmányok zöme azonban 20. századi témákkal foglalkozik. Zacharias N. Tsirpanlis a görög és az olasz katonák erkölcsi tartását vizsgálja 1940-4 l-ben, a német beavatkozás előtt (1992/1.): az olaszok katonai fölényben voltak, lelkesedtek Mussoliniért, mégis rosszul harcoltak, velük szemben a hazájukat védő görögök erkölcsi fölényben voltak. Georgios A. Kazamias a német megszállás korát idézi (1992/2.), amikor az angolok kénytelenek voltak az általuk meghirdetett blokádot megtörni, hogy valamilyen formában élelmiszert juttassanak Görögországba. Először Törökország segítségét vették igénybe, később Svájc és Svédország is bekapcsolódott, az utóbbi mögött valójában Kanada állt, de ezt sikerült a németek elől eltitkolni. Evanthios Hatzivassiliou Görögország és Bulgária viszonyát vizsgálja 1949-64 között (1992/1.), amelyet a kölcsönös bizalmatlanság jellemzett. A görögök a bolgár területi igények miatt aggódtak, a két táborhoz való tartozás is késleltette a nagyjából normális viszonyok kialakulását. Persze Görögország is hozzájárult a feszültségekhez, hiszen, mint Basil Kondis kimutatja (1991/2.), az emigráns görög kormány már 1941-ben felvetette északi határai kiterjesztésének a kérdését, ami bolgár területre vonatkozott, meg Albánia déli részét is érintette, persze az Egei-tengeri, akkor olasz fennhatóság alatt álló szigeteket és Ciprust is. A béketárgyalásokon végül az északi határ módosítása nem sikerült, Ciprus problémája is megoldatlan maradt. A görög-török viszony is több ízben került elő. Evanthis Hatzivassiliou a görögországi török és a törökországi görög kisebbség helyzetét vizsgálja a ciprusi kérdés kapcsán (1991/1.) és arra a megállapításra jut, hogy a görög területen lévő muzulmánoknak csak a fele török, a többi pomák és cigány, de ezek békésen élhetnek, míg a konstantinápolyi görögök ellen 1955-ben pogromot hajtottak végre, s végül is kiűzték őket a városból. Phokion Kotzageorgis érdekes tanulmányában azt vizsgálta, hogyan látta a görög sajtó az I960., 1971. és 1980. évi katonai puccsot Törökországban (1992/2.): az első két alkalommal inkább csak a nyugati sajtót visszhangozta, míg 1980-ban már elsőrendű érdeklődést mutatott a fejlemények iránt. Vannak persze szélesebb témaköröket felölelő tanulmányok is. Nina Bakisian a Duna-konföderációs terveket gyűjtötte össze Kossuthtól Jásziig (1992/2.) — csak mi emeltük ki a két magyart, mert persze Garaáaninról, Palackyról, Popovici-ról és Rennerről is bőven esik szó, a szerző jól tájékozottan és együttérzéssel ismerteti ezeket a terveket. Besilike Papoulia A Balkán - Európa új puskaporos hordója? címen (1992/2.) leszögezi, hogy a Balkán puskaporos hordó is marad, persze