Századok – 1996
Tanulmányok - Sándor Pál: Jobbágyfelszabadítás és birtokrendezés Magyarországon 1848–1864 I/29
JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS ÉS BIRTOKRENDEZÉS... 41 dött össze, egy viszonylag alacsonyabb fejlettségi szinten. De már 1848 tavaszán, a jelzett bel- és külpolitikai események egybeeséses folytán, forradalmi megoldáshoz vezetett el. Magyarországon a jobbágyfelszabadítás 1848 tavaszán elvben teljes egészében az cdlam feladatává tette a földesurak elvesztett jövedelmének kárpótlását. A monarchiában ez csak Galícia esetében — és időbeli eltolódással — történt meg. Az utóbbi esetben az osztrák kormányzatot, már a forradalmi küzdelmek leverése idején, az előbbiben a magyar liberálisokat, még a forradalom kezdő szakaszában, egyaránt a parasztok megnyerésének szándéka vezette el ehhez a megoldáshoz. A hazai jobbágyfelszabadítás módja ugyanis szorosan összefüggött a nemzeti önrendelkezés kivívásáért folytatott küzdelem mindenkori feltételeivel. A teljes állami kártalanítás elvének kimondása is a nemzeti érdekegyesítés politikai feladatát volt hivatva szolgálni. Egyrészt felmenteni a volt úrbéres népességet a kártalanítás terheinek fizetésétől, ugyanakkor másrészt megnyugtatni az érdekelt nemességet is afelől, hogy elvesztett járadékaiért maga az állam fogja kárpótolni őt. A nemzeti önrendelkezésért küzdő politikai vezetés legfőbb irányítói ezzel a lépéssel is érdekeltté kívánták tenni a nemességet saját függetlenségi politikájának támogatásában. Csakhogy az elv kinyilvánítása és valóraváltása két különböző dolog volt. Az ország anyagi viszonyait jól ismerő Deák ezeket a jellemző sorokat írta 48 júniusában sógorának: „anyagi erő... fájdalom nincs és teremteni sem lehet a jelen körülmények közt." Kölcsönt pedig Európától — úja tovább — éppen most „kapni alig lehet".3 6 Kézenfekvőnek látszott tehát, hogy a kárpótlási összeg valamilyen hányadának előteremtéséhez, akár közvetlen, akár közvetett adózással a tegnap nemeseinek és volt jobbágyainak is hozzá kell majd járulnia. A teljes valósághoz pedig az is hozzátartozik, hogy az ország egyetlen társadalmi rétege sem fizetett adókat a forradalom és az önvédelmi háború zaklatott hónapjaiban. A kártalanítás kimondott elve pedig ekkor még előleg fizetése formájában sem valósult meg. Elv és gyakorlat szembekerült egymással. Törekvések a jobbágyfelszabadítás hatókörének kiterjesztésére A forradalmat kivívó és a nemzeti önrendelkezésért küzdő liberális vezetésnek figyelembe kellett vennie az igen érzékeny a politikailag folyvást változó viszonyok egyensúlyban tartását bel- és külpolitikai szempontból egyaránt. A paraszti igényeket a mindenkori körülményekhez igazítva úgy kellett kielégíteni, hogy a különben sem egységes nemesi vezetés ne tántorodjék el a Habsburg államgépezet elleni küzdelem irányításától. Valójában két, ellentétes — paraszti és nemesi — érdek lehetséges összeegyeztetéséről volt szó, mégpedig az állandóan változó erőviszonyok közepette. Az a tény, hogy a parasztság nagy része nem volt megelégedve a jobbágyfelszabadító alaptörvénnyel, a hatóságokat elárasztó paraszti panaszok, majd az elégedetlenséget kiváltó mozgalmak bizonyították, már áprilistól kezdve. A felszabadításból részben, vagy teljesen kirekesztett parasztlakosság nem értette meg, miért nem szabadult meg ő is a járadékok további fizetésétől. De a felszabadult úrbéresek sem lehettek biztosak afelől, hogy az úrbériséget eltörlő törvények gyakorlati
