Századok – 1996

Tanulmányok - Sándor Pál: Jobbágyfelszabadítás és birtokrendezés Magyarországon 1848–1864 I/29

42 SÁNDOR PÁL érvényesítése során valóban úrbéres jellegűnek fogják-e minősíteni az arra illetékes hatóságok azt a földterületet, amelyet ők maguk ilyen természetűnek tekintenek. Áprilistól kezdve a parasztmozgalmak hulláma önti el az országot. A parasztmozgalmakat kiváltó okok, a dolog természeténél fogva, különbözőek voltak. A mozgalmak egy része a 48 előtt végrehajtott birtokrendezéseknek a legelőelkülönítéseknek a parasztokra sérelmes lezárulta miatt lobbant fel. Ebben az esetben a föld népe elfoglalta azokat a földeket, amelyektől — szerintük — igazságtalanul fosztották meg őket. Olyan szántó- és rétföldekre tették rá a kezüket, amelyek az uraság majorságához tartoztak. Voltak olyan mozgalmak is, amikor az urasággal közös legelőt vették birtokukba. De tulajdonba vették a korábban parasztkézen lévő, urasági jogállású majorsági, továbbá a nem úrbéres jellegű irtványokat, megtagadva az ezek használata után korábban fizetett szolgáltatások további fizetését. A paraszti elégedetlenség hulláma a majorsági jobbágyok és zsellérek között volt a legnagyobb, akik szolgálatmegtagadásokkal vitatták földjeik majorsági jellegét. A mozgalmaikat kiváltó okok között szerepelt a forradalmi alaptörvény által mellőzött kisebb királyi haszonvételek (korcsma- és mészárszéktartás, vadászat-halászat, stb.) dolga is, hiszen ez a jog továbbra is a földesurakat illette. A parasztok most semmisnek nyilvánították ezt. S bár ezek a tavasszal fellobbanó, majd nyáron, ha kisebb hullámokban is, de újból megnyilatkozó mozgalmak országos méretűek voltak, mivel azonban egymástól elszigeteltek maradtak és ugyanakkor egymástól eltérő célok megvalósítására irányultak — megfelelő vezetőréteg hiányában — nem képeztek egységes erőt. De mégis figyelmeztették a liberális vezérkart: ha a parasztságot érdekeltté akarja tenni a forradalom és a nemzeti önrendelkezés ügyének szolgálatában, akkor óhatatlanul ki kell terjeszteni a jobbágyfelszabadítás eddigi hatókörét, mert ellenkező esetben elveszti a hadra fogható s zömmel paraszti népességet az önrendelkezésért folytatott küzdelemben. A nyár végén és az ősz elején a nép sok esetben arra az álláspontra helyezkedett, hogy csak akkor fog fegyvert a szabadságharc ügyének védelmében, ha sérelmeit orvosolják s földet is adnak neki.37

Ez a körülmény késztette a szeptemberi válságos napokban a politikai és most már a katonai vezetést is a felszabadítás hatókörének kiterjesztésére. Nyár eleje óta ugyanis a korábbi bel- és külpolitikai helyzet minden vonatkozásban egyre válságosabbra fordult. Az európai forradalmi mozgalmak az esztendő közpétől kezdve irányt változtattak. Az angol burzsoázia már tavasszal leszámol saját munkásmozgalmával. A párizsi februárt májusban a polgári köztársaság megalapítása követi és az új nemzetgyűlés már szemben áll a februári napok forradalmi követeléseivel. Ausztriában a kormányra kerülő gyenge burzsoázia retteg minden forradalmi megoldástól; a márciusi napok kormányzati válsága rövidéletűnek bizonyult Bécsben. A főnemesség és a pénzarisztokrácia a hatalomban megmaradt bürokráciával együtt már májusban is szembeszegül a nép forradalmi szervezkedésével. Júliusban a prágai felkelést tiporja el Windischgrätz altábornagy serege. Radetzky pedig döntő vereséget mér a szárd királyság csapataira. A magyarországi forradalom ekként elveszti európai gyújtópontjait és eddigi támaszait, mert a korábbi forradalmi láncreakciónak ettől kezdve fordított változata következett be, amikor az egyik hátrálást a másik követi.38

Ősz elején pedig az ország