Századok – 1996

Kisebb cikkek - Sárközi Zoltán: Hegedüs Lóránt (1872–1943) II/445

KISEBB CIKKEK Sárközi Zoltán HEGEDŰS LÓRÁNT (1872-1943) Atyja, Hegedűs Sándor mint publicista és politikus előbb Tisza Kálmán miniszterelnök tanácsadója, majd 1899-1902 között Széli Kálmán kormányában kereskedelemügyi miniszter. Anyja, Jókai Jolán pedig Jókai Mórnak, a nagy romantikus regényírónak egyik unokahúga Hegedűs Lóránt családja mindkét ágának vénáját örökölve, előbb elméleti és gyakorlati közgazdász, majd politikus, később pedig egyre inkább a tudományos, sőt a sikeres szépirodalmi tevékenység elkötelezettje. Jogi és államtudományi tanulmányait Budapesten kezdte, majd Berlinben és Londonban folytatta. 1895-ben Budapesten „sub auspiciis regis" (királygyűrűs) minősítéssel az államtudományok doktorává avatták. Előbb a pénzügyminisztériumban dolgozott, majd a kivándorlási kérdések tanulmányozása céljából hosszabb körutat tett az Amerikai Egyesült Államokban. Már ekkor — korai, a kivándorlással foglalkozó munkáiban — megmutatkozott, hogy egész pályáján vörös fonalként fog végighúzódni a liberális-reformista szociálpolitikai felfogás. Közben, 1898-1905 között, a politikai küzdelmekben is részt vett, mint a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselője. Ennél jóval fontosabb az az egész életét befolyásoló esemény hogy 1905-ben a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének (GYOSZ) ügyvezető igazgatójává választották meg. E tisztségét folyamatosan az 1913/14-es pénzügyi évig megtartotta, majd alelnök egészen 1929-ig. A GYOSZ volt az az érdekvédelmi szerv, ahol az ifjú Hegedűs Lóránt — ekkor már egyetemi magántanár—először mutathatta meg képességeit. 1906. március 14-én a szövetség felolvasó ülésén „Önálló vámterület és kötött birtok" címmel értekezett. Kimondta: „Hazánk közgazdasági önállóságának útja: a kötött birtok (hitbizomány) fölszabadítása" Egy évvel később, 1907-ben a gondolatot így folytatta: „... Magyarország iparfejlesztésének országútja a kötött birtok felbontásán át vezet. " Az 1900-as évek elején a gazdasági válság hatására, mondották a GYOSZ-ban: „...évek hosszú során át sok áldozattal és fáradsággal nevelt munkásaink mind nagyobb számmal Amerikába vándorolnak ki." Ezért a GYOSZ ugyancsak 1907-ben ankétot hívott össze, majd, A kivándorlás ügye" címmel feliratot terjesztettek a képviselőház elé. Ebben az erőteljes iparfejlesztést, az ingyenes állami népoktatást, a munkás nép-osztály olcsó élelmiszerekkel való ellátását kérték, majd leszögezték: ,A kivándorlási ankéton számos példával igazoltatott az be, hogy a munkáscsaládok elvándorlásának legbiztosabb ellenszere népünk földéhségének méltányos kielégítése." E beadványnak nyilván lehetett némi hatása arra, hogy megszületett az iparfejlesztési törvény az 1907:111. tc., ehhez kapcsolódva az autonóm vámtarifáról az 1907:LHI. tc., vele együtt az új kvótáról szóló, az 1907:LV tc. Ez utóbbi Ausztriával szemben most már 36,4%-os részesedést biztosított Magyarországnak. A politikai közvéleményt — így a gyáriparos köröket is — egyre inkább foglalkoztatta a választójog kiterjesztése. Az 1910. év első hónapjaiban ismét Hegedűs Lóránt előadásait hallgatták, aki így vé-