Századok – 1996
Közlemények - Richly Gábor: Magyar katonai segítségnyújtás az 1939–40-es finn–szovjet háborúban II/403
424 RICHLY GÁBOR a gyárak kapacitásának korlátozottsága miatt a finn vásárlások csak a legritkább esetekben realizálódhattak azonnal. Az említett szerződések esetében például a januári részletszállítás után csak februárra készült el a nyomjelző lövedékek közül 350 000, illetve 10 000 db, a kézigránátokból 200 000 db, a 81 mm-es aknagránátokból 15 000 db. De ennél későbbi szállítási határidők is előfordultak: a Weiss Manfréd gyár 76 mm-es gránátait végül március és június között szállította — a finnek az utolsó 20 000 darabot vissza is mondták —, a 40 mm-es páncélgránátokból pedig csak kb 10 000 db hüvelyt sikerült április-május folyamán Finnországba útnak indítani.88 A magyar hadiipari vállalatok az eddigiekben tárgyalt januári szerződéseken túl a háború későbbi szakaszában is kaptak finn megrendeléseket. A Weiss Manfréd gyár például további 16 000 db 122 mm-es gránátot szállított áprilistól júniusig — az eredetileg 75 000 darabos megrendelést ezúttal is a késői határidők miatt csökkenthették —, a MAVAG, valamint a Magyar vagon- és gépgyár r.t. összesen 75 000 rohamsisakot szállított februártól áprilisig terjedően, a már korábban említett Kovács Gyula pedig a háborús körülmények között is jól vizsgázó farmotorokra kapott újabb 100 darabos megrendelést, márciustól májusig vállalva a szállítást. A téli háború idején a magyar hadiipari vállalatoktól megrendelt hadfelszerelés összértéke 1 916 900 USD volt. A vételár átutalása általában az áruk Magyarországról való kilépésekor történt.89 A finn fegyvervásárlási delegáció 1939 utolsó és 1940 első heteiben a hadiipari vállalatok mellett a HM-től is igyekezett vásárolni. A karácsonyt követő első munkanapon Hilberték a lengyel hadsereg Magyarországra menekített fegyverzetéről tárgyalnak, december 30-án pedig Győrfiy-Bengyel tábornokkal, aki előzékenységében már másnapra — az év utolsó vasárnapjára — összehívja a szóbakerült kérdésekben érintett hivatalos személyeket. A lengyel felszerelésből a HM 20 000 db tojásgránát, 600 db 7.62 mm-es puska, 36 db 8 mm-es páncélelhárító (3000 gránáttal), 10 db 37 mm-es Bofors-páncéltörő (6000 gránáttal), 9 db 81 mm-es gránátvető (2500 gránáttal), 6 db 75 mm-es tábori ágyú (6800 gránáttal), valamint 5 db 105 mm-es és 6 db 155 mm-es tábori tarack átengedésére mutatott készséget. Ezen felül saját készleteiből 100 db 7.92 mm-es géppuskát (4, szükség esetén 7 millió tölténnyel), 48 db 90 mm-es és 40 db 140 mm-es gránátvetőt (60 000 illetve 17 000 gránáttal), 1800 tábori telefont, 243 leselejtezett tábori rádiót, valamint 28 tüzérségi távolságmérőt ajánlott fel a minisztérium, összesen 7 228 000 pengő, azaz kb 1 250 500 USD ellenében, tíz napon belüli szállítással — persze csak abban az esetben, ha Finnország említett amerikai közbenjárása sikerrel jár.9 0 Mindebből a finn védelmi minisztérium a január 11-én megkötött szerződés tanúsága szerint csupán 300 puskát, 30 db 8 mm-es páncélelhárítót (3300 gránáttal) és 16 db 81 mm-es gránátvetőt (2240 gránáttal) vásárolt meg, összesen 138 865 pengőért, illetve egy január 12-i szerződéssel további 223 rádiót, 801 484 pengős áron. Úgy tűnik, a HM visszalépése miatt kellett lemondani a Bofors-páncéltörőkről, pedig e fegyverekből különösen nagy hiányt szenvedett a finn hadsereg, arról viszont mit sem tudni, hogy miért nem vásárolták meg a 75 mm-es tábori ágyúkat, valamint a 105 és 155 mm-es tarackokat. Talán az 50, 55, illetve
