Századok – 1996
Közlemények - Richly Gábor: Magyar katonai segítségnyújtás az 1939–40-es finn–szovjet háborúban II/403
MAGYAROK A FINN-SZOVJET HÁBORÚBAN 425 65 ООО pengős darabár bizonyult túl magasnak. A 90 és 140 mm-es magyar gránátvetők esetében az ár mellett a finn szabványoktól eltérő kaliber is szerepet játszhatott.91 Amennyiben a korlátozott vásárlásoknak valóban pénzügyi okai voltak, különösen érdekesnek tűnik a csupán pótalkatrésznek szánt, leselejtezett rádiók magas ára. Helsinkiben azonban minden bizonnyal kénytelenek voltak mérlegelni, hogy a hadsereg ellátása a hírközlési eszközök területén igen alacsony volt, ugyanis az 1935 óta egymást váltó katonai bizottságok évek alatt sem tudtak megállapodni a rendszeresítendő rádiótípusban. Úgy tűnik, kedvező külföldi beszerzésre a háború elején sem kínálkozott kielégítő megoldás — így maradtak a magyar készülékek.9 2 A januári vásárlásokat követően a HM még 26 000 tölténytáskát és 18 680 rohamsisakot is eladott a finn hadseregnek — valószínűleg szintén lengyel és cseh készletekből —, így a minisztériumhoz összesen 184 600 USD folyt be.9 3 Ez az eredetileg felkínált fegyverzet árának 15, a hadiipari vállalatoktól rendelt hadfelszerelés értékének 9.5 százaléka. Bár az első szerződések aláírása viszonylag gyorsan megtörtént, és az ekként átengedett hadianyag jelentős része azonnal rendelkezésre állt, a Finnországba juttatás megszervezése nehéz feladatnak bizonyult. A Németországon keresztül történő finn hadianyagszállítás hónapok óta akadozott, több szállítmány német kikötőkben vesztegelt, ezért a magyar hadfelszerelést Olaszországban kívánták behajózni, vállalva az ezzel járó késedelmet is. Az első, 14 vagonból álló szerelvény január 18-án indult útnak, hogy az olasz fegyverzet szállítására kibérelt, Fiúméban várakozó gőzös felvehesse az ismertetett januári beszerzéseket. Azonban Jugoszláviában éppen több napos hóvihar bénította meg a vasúti közlekedést, s emiatt a rakomány későn érkezett a kikötőbe. Mivel Olaszországból egyelőre nem indult újabb hajó, ismételten felmerült a Németországon keresztül történő szállítás, ám a finn illetékesek végül nem kockáztatták ezt az útvonalat.94 Február közepére várták újabb hajó érkezését, így 21 vagonnyi hadianyag három különböző vonattad ismét útnak indulhatott Budapestről, ezúttal már a tárgyalt hadiipari beszerzések második részletével. A szállítások lebonyolításáról alig maradt iratanyag, ezért nem lehet pontosan tudni, hogy a Magyarországot dokumentáltan elhagyó hadfelszerelés mikor érkezett Finnországba. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a magyar Intercontinentale, a belgrádi székhelyű Adrija és az olaszsvájci Jacky, Maeder and Co. szállítási vállalatok szervezésében egyre gyakrabban indultak szerelvények Fiúméba, később Genovába. Mivel a hajóút három-négy hétig is eltarthatott, s a norvég kikötőkben ismét átrakodás lassította a hadianyag mozgatását, az első szállítmányok is csak a háború utolsó napjaiban érkezhettek Finnországba.95 3.4. A hadianyagszállítások értékelése A magyar fegyverszállítások reális értékelése érdekében röviden fel kell vázolnunk más államok hasonló tevékenységét. Altalánosságban megállapítható, hogy fegyverzettel közel ugyanazok az országok segítették Finnországot, amelyeket az önkéntesmozgalom szempontjából már tárgyaltunk. Am némi eltérés mégis tapasztalható az önkéntes-egységek, illetve fegyverzet formájában segítséget nyúj-
