Századok – 1996
Közlemények - Richly Gábor: Magyar katonai segítségnyújtás az 1939–40-es finn–szovjet háborúban II/403
MAGYAROK A FINN-SZOVJET HÁBORÚBAN 423 reműködésével, ami a gyorsított magyar hadseregfejlesztés megindulásakor ellentétbe került a honvédségi megrendelések HM által követelt prioritásával.8 2 A csúcstechnológiát képviselő ágyúk a finn illetékesek érdeklődését is felkeltették, 1938 decemberében 30, később további 12 darabot rendeltek belőlük.8 3 A háború kitörésekor tehát Magyarország már nem volt az az ismeretlen piac a finn katonai szervek számára, mint akár csak néhány évvel korábban. A finn illetékesek által ismert fegyverek köre a megvásárolt termékekénél jóval szélesebb volt — Hilbert ugyanis korábban elutasított ajánlatait általában részletes ismertetések mellékelésével, sok esetben próbadarabok szállításával tette meg —, nem is beszélve a hamarosan Budapestre érkező katonai bizottság vezetőjének tájékozottságáról. E körülmények minden bizonnyal egyszerűsíteni látszottak a magyarországi beszerzéseket. A fegyvervásárlási tárgyalások — a finn hadsereg válságos helyzete ellenére — a háború kitörése után nem kezdődtek meg azonnal. A több mint háromhetes késlekedést az okozta, hogy a német és magyar fegyverpiacon egyaránt érdekelt Hilbert december eleje óta Berlinben próbálta elérni a megszakadt német szállítások felújítását, s csak a tárgyalások végleges megfeneklése után hagyta el a német fővárost. Mindenesetre, amikor december 24-én végre megérkezett Budapestre a Hilbert által vezetett katonai delegáció, nem vesztegette az idejét: még aznap este tárgyalóasztalhoz ültek a régről ismert hadiipari vállalatok képviselőivel. Bár a Budapesten zajló megbeszélésekről igen hiányosak a fennmaradt dokumentumok, biztosra vehetjük, hogy a finn küldöttség a tárgyalások során a december közepére Helsinkiben kidolgozott fegyverzetbeszerzési irányelvekhez tartotta magát.84 Néhány napon belül szerződéseket készítenek elő 500 000 db 7.62 mm-es nyomjelző lövedékről a Nitrokémiával, 300 000 kézigránátról a Vitéz Gira és Becsey vállalattal, 100 000 db 76 mm-es gránátról, 56 000 db 40 mm-es páncélgránátról, 30 000 db 81 mm-es aknagránátról, 20 000 nyomjelző lövedékről, 300 tábori konyháról és 24 lövegvontató traktorról a Weiss Manfréd gyárral, valamint 20 000 db 20 mm-es repeszgránátról egy meg nem nevezett magánvállalattal.85 A szerződések véglegesítéséhez egyrészt a finn védelmi minisztérium viszszaigazolására, másrészt a HM engedélyére volt szükség — az utóbbi bizonyult nehezebbnek. Mint már említettük, a magyar katonai szervek nagy figyelmet fordítottak arra, hogy külföldi hadiipari megrendelések ne csökkentsék a szűkös hazai nyersanyagkészleteket. Erre a megszorításra GyőríTy-Bengyel Sándor tábornok, a III. Csoportfőnökség vezetője már első minisztériumi tárgyalásakor felhívta Hilbert figyelmét, a megrendelések mielőbbi realizálódása érdekében javasolva, hogy Finnország élje el az Egyesült Államoknál nagyobb mennyiségű vörösréz, ólom, gyapot és kaucsuk behozatalának engedélyezését Magyarországra. Végül is Amerika helyett ismét Anglia bizonyult engedékenyebbnek, amikor felajánlotta, hogy a finnországi szállítások értékének egyharmadáig a dugáru egyezményben biztosított mennyiségen felül hajlandó leszállítani a kért nyersanyagokat.86 E kedvezmény révén lényegében megoldódott a nyersanyagbehozatal kérdése — bár a vkf. további ezirányű ügybuzgalma ellen Telekinek később is személyes tekintélyét latba vetve kellett fellépnie8 7 —, ám a folyamatban levő honvédségi megrendelések, és
