Századok – 1996

Közlemények - Richly Gábor: Magyar katonai segítségnyújtás az 1939–40-es finn–szovjet háborúban II/403

412 RICHLY GÁBOR zottja egyaránt nagy megelégedéssel nyilatkoztak tapasztalataikról.

40

Nagy figyelmet fordítottak a tiszti állomány kiválogatására is, mely nagyrészt szintén a ruszinszkói harcokban kitűnt, alantos tiszti tanfolyamra vezényeltek közül került ki. Kozma több eligazítást tartott számukra, körvonalazva a kormány célját, a kényes politikai szempontokat. Végül az önkéntesekkel szerződést kötöttek, mely a finn kormány december 21-i rendelete alapján lényegében a finn katonákéval azonos kötelezettségeket és juttatásokat szabott ki a finn hadsereg kötelékébe lépő külföldi önkéntesek számára.4

1

Február elejére tehát az első zászlóalj mindenre felkészülve várta a mielőbbi bevagonírozást. A zászlóalj felállításával párhuzamosan a kiutazást is meg kellett szervezni, ami szintén nem volt problémamentes. A külügyminisztérium aktivitásáról a levéltári anyag hiányossága miatt nem kaphatunk teljes képet, de úgy tűnik, az előkészítés jelentősebb részét e téren is maga Kozma Miklós végezte.4

2

Erre utal többek között az a tény, hogy a kiutazást végül a szóbajöhető magyar követségek teljes mellőzésével bonyolították le. Ugyan a várható német komplikációk miatt Csáky a római követen keresztül már december 5-én jelzi, hogy magyar önkéntesek szívesen csatlakoznának a sajtóban beharangozott olasz segítségnyújtáshoz, a római válasz azonban egyelőre tartózkodó. Valószínűsíthető, hogy Kozma a német követnél, ErdmannsdorfTnál tett tapogatózása mellett a külügyminisztérium is igyekezett mielőbb kipuhatolni a németországi átutazás esélyeit, ám erre december 21. előtt nincs adatunk.4

3

Mindenesetre január 4-én Teleki és Kozma elhatározták, hogy a német válasz késése miatt minden eshetőséggel számolva sürgősen elő kell készíteni a kerülőutat.4

4

Ennek érdekében Kozma már másnap felkereste a francia, néhány nappal később pedig az olasz és a jugoszláv követet, valamint az angol ügyvivőt. A terv az volt, hogy Budapesten Angliáig szerzik be a vízumokat, a skandinávokat azonban „politikai okokból" csak Párizsban, az ottani finn követség segítségével. Am hiába érkezett előzetes ígéret a svédországi beutazás engedélyezésére, az egyre aggodalmaskodó angolok számára ez nem jelentett elegendő garanciát, így a zászlóalj végül csupán jugoszláv, olasz és francia vízum birtokában volt kénytelen útnak indulni. Az útleveleket a belügyminisztérium Osváth László vezette osztálya bizalmas különeljárással állította ki, a vonatutat az IBUSZ, a behajózást az illetékes francia és angol minisztériumok, valamint a helyi finn követségek szervezték, a Magyar Rádiónál alkalmazott Cs. Szabó László által Párizsban kidolgozott tervhez igazodva.45 A február 7-i indulást — akár angol vízum nélkül is — a szállításra felajánlott angol és finn hajók „üresjárata" sürgette. Az átutazást biztosító országokkal kötött megállapodás szerint a 341 teljes felszereléssel, ám fegyver nélkül utazó — egyébként síelni igyekvő turistának álcázott — önkéntest nyolc vagonból álló különvonat szállította Jugoszlávián és Olaszországon keresztül Párizsig, ahol a Napóleon laktanyában szívélyesen megvendégelték őket, majd a spontán módon összeverődő párizsiak lelkes ünneplésétől kísérve átszálltak egy Dieppe-be induló szerelvény elkülönített vagonjaiba. Eközben a párizsi finn követség rekordidő alatt szerezte be az angol, norvég és svéd vízumot, így másnap — február 10-én — már partra is szállhattak Newhavenben. Az angliai tartózkodást „diszkrécióból" a Cunard-White Star Line idegenforgalmi társaság intézte, de a zárt alak-