Századok – 1996
Közlemények - Richly Gábor: Magyar katonai segítségnyújtás az 1939–40-es finn–szovjet háborúban II/403
MAGYAROK A FINN-SZOVJET HÁBORÚBAN 413 zatban masírozó önkéntesek így sem tudtak meggyőzően elvegyülni a londoni turisták között. Megnehezítette a helyzetet, hogy a továbbszállításukra küldött hajó elsüllyedt, így előre nem látható ideig London egyik rossz hírű negyedének kilenc hoteljében szállásolták el őket. Mialatt a tisztek különféle hivatalos helyeken — finn követség, angol toborzóiroda stb. —, valamint tiszteletükre rendezett estélyeken reprezentálva népszerűsítették az akciót,4 6 a közlegények a körülöttük rajzó újságírók és hölgyek körében tették ugyanezt, nem éppen az eredeti elképzeléseknek megfelelően. Majd kéthetes várakozás után csak az újabb konvoj kifutásakor, február 19-én Newcastle-ből, illetve 21-én Edinburgh-ből tudtak továbbhajózni a norvégiai Bergenbe, ahová 27-én érkeztek meg. Innen a zászlóaljat — hasonlóan a más országokból érkező önkéntesekhez — a Pro Finlandia iroda szervezésében vonattal szállították tovább Svédországon keresztül, hogy több mint háromheti viszontagságos utazás után Torniónál végre elérjék a finn határt.4 7 A fegyvertelenül érkező önkéntesek felszerelése, és a speciális éghajlati viszonyok között folytatott hadviselésre való felkészítése érdekében a finn Főparancsnokságjanuár folyamán Lapuában, Tornióban és Kemiben kiképzőtáborokat létesített, így a határmenti fogadóállomásokról nem egyenesen a frontra, hanem ezek valamelyikébe irányították a frissiben érkezetteket.4 8 A magyar zászlóaljat Lapuába vezényelték, a B. Nordlund százados parancsnoksága alatt január 8-án alakult Osasto Sisuhoz, melynek egyik részlegét a több mint 20 nemzet fiaiból verbuvált, március elején kb. 120 fő létszámú nemzetközi brigád alkotta; második részlege a várva várt angolokból állt volna, ám a magyarok érkezésekor még csak öten lézengtek az elhelyezésükre kiválasztott épületben (létszámuk csak a békekötés után emelkedett 227 főre); s a harmadik, viszonylag önálló részleget jelentették a március 2-án érkező magyarok.49 A legénységet külön iskolaépületben, a tiszteket, tábori lelkészeket és orvosokat pedig családoknál szállásolták el. Bár a nyelvórákat, a síoktatást és a fegyverismeretet finn kiképzők tartották, a zászlóalj ezen túl igen nagy önállóságot élvezett. Kémeri Nagy általános kiképzést, hazafias, erkölcsi és vallási oktatást, valamint négy különböző szintű tiszti továbbképző tanfolyamot szervezett, saját belátása szerint büntetett, s szinte minden más kérdésben is önállóan rendelkezhetett. Az elég egyhangú napirendet március 15-e emlékére és Horthy kormányzóvá választásának 20. évfordulójára rendezett ünnepségekkel, valamint angol-magyar labdarúgó- és ökölvívó bajnokságokkal igyekeztek színesebbé tenni. Persze a legénység is megtalálta a módját, hogy verekedésekkel, „szerelmi históriákkal" tegye emlékezetesebbé a türelmetlen várakozásban töltött időt, de az ilyesfajta kihágások nem váltak általánossá. A jelentések szerint a finn katonai vezetés kezdettől fogva igen elégedett az átlagon felüli felszereltségű, fegyelmű és kiképzésű magyar önkéntesekkel, s a rokonságtudat elfogódottságával közeledő helybeliekkel is szívélyes a kapcsolat. A finnek közül többen rendszeresen részt vettek a magyarok istentiszteletein, s szabadtéri kiképzéseken csodálták a „deli magyar legényeket"; a zászlóalj pedig magyaros ételekkel, díszfelvonulással és magyar dalokkal igyekezett a helybeliek kedvében járni. A megszokott napirenden a március 12-én megkötött szovjet-finn fegyverszüneti egyezmény sem változtatott: bár az önkéntesek szerepe bizonyta-
