Századok – 1996

Közlemények - Tokody Gyula: Magyarország integritása és a német diplomácia 1918/19-ben II/383

MAGYARORSZÁG INTEGRITÁSA ÉS A NÉMET DIPLOMÁCIA... 399 niszterelnököt „erősen gyanúsítják azzal, hogy titokban monarchista mozgalmat támogat".3

3 Mindamellett a magyar közvélemény és a magyar nép általában nem monarchiaellenes, „a királyság visszaállítása alapjában véve csupán dinasztia kérdése". A Habsburgok népszerűtlensége, amely az adott pillanatban elsősorban Károly királyra vonatkozik és kevésbé érinti fiát, valamint József főherceget, nem záija ki tehát a monarchia valamilyen formában, esetleg egyik angol királyi herceg vezetése alatti restaurációját. Úgy tűnik, a német diplomaták megítélésében Magyarország jövője, elhelyezkedése az új Délkelet-Európában, s egyáltalán területi integritása, pontosabban határainak végső kialakulása elsősorban a magyar állam megszervezésének formájától függött. Ezt viszont nem a belső erőktől várta, hanem sokkal inkább az antanttól, mivelhogy a „magyar viszonyoknak az antant által tervezett újjárendezése ellen ez a teljesen kimerült ország — sorsa akárhogy dőlne is el — a legcsekélyebb ellenállást sem tanúsítaná".34 Bizonyára ezért is tulajdonított bizonyos realitást a budapesti főkonzulátus a magyar-román perszonálunió gondolatának, noha nem egyszer jelezte, hogy a korábbi, amúgy is nagy ellentéteket a román megszállás rendkívül elmélyítette. De a megszállás mégis kiindulópontját képezhette a terv megvalósításának, annál is inkább, mert — a németek információi szerint — Románia „meglehetős határozottsággal szorgalmazza azt, abból a célból, hogy jövőbeni ellenségei gyűrűjét — Ukrajna (Oroszország), Bulgária, Szerbia és Magyarország — nyugat felé áttörje és biztosítsa a nyugattal való gazdasági kapcsolatot". Igaz, a magyar mezőgazdaság számára nem lenne kedvező egy ilyen perszonálunió, az iparnak azonban „rövid időn belül nagy fellendülést" biztosítana. Politikailag mindkét ország számára „bizonyos védelmet nyújtana a mind szorosabbá váló szláv bekerítés ellen", s az sincs kizárva, hogy enyhülne a nemzeti ellentét az új államalakulaton belül, „mivel egyrészt a magyarok jogait Romániában, másrészt a románokéit Magyarországon a legjobban ezáltal lehetne biztosítani". Értesülések szerint a terv Erdélyben kapott a legnagyobb támogatást, ahol egyes körök „az unióval megmentve látnák Erdély önállóságát, és már trializmust konstruálnak Románia, Erdély és Magyarország között". Más körök — Fürstenberg Bethlen és Bánffy grófokat említi — nem tartják időszerűnek a kérdést, s a főkonzul annak az aggodalmának adott kifejezést, hogy — bár „az ésszerűség... egy államjogi viszonyra felépített megértés mellett szól" — a két nemzet közötti „mély gyűlölet", nem utolsósorban pedig a magyar zsidóság „érthető ellenállása" (összefüggésben a románok által támogatott budapesti zsidóüldözésekkel) kudarcra ítéli az egész elgondolást.35 A jelek szerint tehát ez az elgondolás kevésbé sértette volna Berlin érdekeit, mint a Habsburgok uralmának visszaállítása, amennyiben persze ez együttjárt volna az Ausztriára vagy egy részére irányuló német aspirációk teljesülésével. Egy román-magyar államtól feltételezhetően el lehetett volna várni, hogy Németországgal szemben ne folytasson barátságtalan politikát, ne fenyegesse perspektivikusan az Anschluss-terveket, és hogy meghiúsítsa, vagy legalábbis megkérdő-