Századok – 1996

Közlemények - Tokody Gyula: Magyarország integritása és a német diplomácia 1918/19-ben II/383

394 TOKODY GYULA azt is, hogy még annak sürgetésében sem volt érdekelt, hiszen a német kivonulás kedvezőbb helyzetet teremtett Románia, mint Magyarország számára. Nem tudjuk ugyan, hogy a Károlyi-kormány felismerte-e ezt az összefüggést és levont-e belőle következtetéseket, de tény, hogy elkerülte a katonai konfliktusokat és tudomásul vette a Mackensen-hadsereg békés átvonulását az országon, amely meszsze a kiszabott határidőn túl, 1918 végén fejeződött csak be. Ezen a tényen az sem változtatott, hogy Károlyi szinte az utolsó pillanatban — 1918. december 17-én — Mackensen tábornokot Budapestre hivatta, elrendelte letartóztatását, fóti kastélyába vitette, később pedig átadta őt és vezető tisztjeit a francia katonai missziónak. A barátságtalan gesztus felháborodást váltott ki Németországban, rontotta a két ország politikai kapcsolatait, de lényeges változást azokban nem okozott. A még hátramaradt német csapatok zavartalanul elhagyhatták az országot, a gyér gazdasági kapcsolatok, a német szénszállítások továbbra sem szakadtak meg, s helyén maradt a budapesti német főkonzulátus is, sőt helyzete 1918 végére kifejezetten megszilárdult. A Külügyi Hivatal a padovai fegyverszünet után még azzal számolt, hogy a budapesti német képviselet Magyarország elhagyására kényszerül, ezért fel is szólította Fürstenberg grófot, hogy a német érdekek védelmét adott esetben a holland konzulátusra ruházza át.24

A magyar kormány azonban nem lépett fel a német főkonzulátussal szemben, sőt azt tervezte, hogy a német fegyverszünet után saját képviselőt küld Berlinbe a kapcsolatok kiszélesítése céljából. Abból az elvből indult ugyanis ki, hogy a Német Birodalom és az antant közötti fegyverszünet, valamint a Népmegbízottak Tanácsának hatalomrajutása, a császárság bukása azt jelenti, hogy Magyarországnak nem kell tovább ellenséget látnia Németországban, amint azt a padovai fegyverszüneti előírások szelleme megkövetelte. A belgrádi konvenció megkötése azonban újabb változást hozott. Mivel megerősítette a korábbi németellenes intézkedéseket, a magyar kormánynak le kellett mondania arról, hogy önálló hivatalos képviselőt küld Berlinbe. Ennek megfelelően tájékoztatta a német külügyi szerveket, közölve, hogy a németországi magyar érdekek képviseletét a Berlinben ekkor még működő osztrák-magyar követség magyar tisztviselői látják el és hangsúlyozva, hogy álláspontja szerint az antant és a Németország közötti fegyverszünet érvényteleníti az antant követelését a magyar-német kapcsolatok megszakítására, s a maga részéről mindent megtesz azért, hogy felfogásának megnyeije az antantot.25 Magyarország és Németország politikai-diplomáciai kapcsolatai ilymódon mindkét ország kormányainak akaratából nemhivatalos formában fennmaradtak, — hivatalosakká csak a trianoni békeszerződés után váltak —, s bár lényegesen nem befolyásolták egyik ország nemzetközi helyzetét sem, mégis értékes szolgálatokat tettek: megkönnyítették a Mackensen-hadsereg békés kivonását, a gazdasági és a konzuláris kapcsolatok lebonyolítását és a kölcsönös tájékozódást a külpolitikai kérdésekben, végső soron tehát oldották — legalábbis némileg — a mindkét országot sújtó nemzetközi elszigeteltséget. Mindamellett a kapcsolatok fenntartása és a kölcsönös jóindulat nem ellensúlyozhatta azt, hogy a háborús összeomlás következtében a két ország jelentő-