Századok – 1996

Közlemények - Tokody Gyula: Magyarország integritása és a német diplomácia 1918/19-ben II/383

MAGYARORSZÁG INTEGRITÁSA ÉS A NÉMET DIPLOMÁCIA... 395 sége drasztikusan csökkent egymás külpolitikai koncepcióiban és törekvéseiben. Magyarország számára is új helyzetet teremtett, hogy Németország legfeljebb csak passzív szemlélője lehetett 1918. november 11-e után a délkelet-európai eseményeknek, az erőviszonyok itteni átrendeződését nem befolyásolhatta, s nem szólhatott bele Magyarország integritásának kérdésébe sem. Annál kevésbé, mert Berlin a compiègne-i fegyverszünet megkötése után szemmel láthatóan annak a fő célnak rendelt alá minden külpolitikai kérdést, hogy minél kedvezőbb békefeltételeket éljen majd el az antanthatalmaknál. Ez határozta meg álláspontját a magyar integritással kapcsolatban is. A nyílt fellépés mellette francia érdekeket keresztezett volna, rontotta volna tehát Németország tárgyalási pozícióját. A nyílt fellépés azzal szemben viszont ellentmondott volna a területi integritás elvét német vonatkozásban szintén tartalmazó berlini politikának, s feltehetően mitsem javított volna Németország nemzetközi megítélésén. Figyelembe kellett azt is venni, hogy a Magyarország területi integritása melletti kiállás az éppen alakulóban levő utódállamok létjogosultságának közvetett tagadását jelentette volna, legalábbis Délkelet-Európára vonatkozóan. Márpedig ezt Berlinnek el kellett kerülnie, s nemcsak azért, mert ellenkező esetben nőtt volna a feszültség közte és az antant között, hanem azért is, mert ekkor még maga sem látta, hogy a királyi Magyarország fennmaradása erősítené-e vagy gyengítené jövőbeni kapcsolatait és befolyását a térségben. A budapesti főkonzulátus egyik álláspontja szerint Nagy-Magyarország fennmaradása állandósítaná az ellentéteket a románokkal és a szerbekkel, s ez közvetve nehezítené a Német Birodalom kapcsolatait ezekkel a népekkel és országokkal. Még inkább vonatkozna ez a csehekkel való kapcsolatokra, amelyek amúgy is problematikusak voltak. Egy „kicsiny és gyenge Magyarország" tehát előnyösebb lenne, annál is inkább, mert „előreláthatólag arra kényszerülne, hogy Német-Ausztriára és ezáltal a Német Birodalomra támaszkodjék". Ebben az esetben azonban számítani kellene egy olyan Nagy-Románia létrejöttével, amely Besszarábián és Bukovinán kívül egész Erdélyt és a Bánát nagy részét is magában foglalná. De ez Németország pozícióját nem gyengítené automatikusan. Remény lenne ugyanis arra, hogy az országban, főleg Erdélyben élő és tevékenykedő német politikusok és a mögöttük álló egymilliónyi német lakosság révén a román kormány franciabarát politikáját idővel megváltoztassák és Németország irányába fordítsák. A kölcsönös gazdasági kapcsolatok és érdekek elősegítenék ezt a fordulatot.26 Ezzel ellentétes következtetésre jutott a budapesti német főkonzulátus, amikor a magyar integritás kérdését a Duna-medencében élő németek szemszögéből tette mérlegre. A román uralom — megítélése szerint — még az erdélyi szászokra nézve is sok veszélyt rejt magában, pedig a magyarországi németek között ők rendelkeznek a legnagyobb szervezettséggel és politikai tapasztalattal. De az erdélyi szászok évszázados küzdelemben álltak a románokkal és még a magyar kormányoktól kapott támogatás ellenére is csak nehezen tudták tartani magukat velük szemben. Egy román államban pedig, ahol a szászok „legveszedelmesebb ellenfelei mindazokkal az előnyökkel rendelkeznek, amelyek az uralkodó nemzet-