Századok – 1996
Közlemények - Tokody Gyula: Magyarország integritása és a német diplomácia 1918/19-ben II/383
388 TOKODY GYULA valósulhatott meg. Abban a pillanatban, amikor Magyarország saját útra tér és így nekünk nem lesz többé okunk arra, hogy szomszédaink területi aspirációira diplomáciai vagy — miként az utóbbi években történt — adott esetben katonai eszközökkel is mérséklőén hassunk, elkezdődik felbomlása és balkáni állammá süllyed le..." Fürstenberg grófnak ebben az értelemben kellett volna megértetnie Budapesten a németellenes politika következményeit, egyértelműen rámutatva arra, hogy „a szakítás politikája Erdély elvesztéséhez vezethet, mivel Németország ebben a kérdésben — szükség esetén — Romániához közeledik". Erre hivatkozva meg kellett volna értetnie a vezető magyar körökkel, hogy „az antantot a maga terveitől nem egy Károlyi, hanem csak a központi hatalmaknak a békekonferencián tanúsítandó harmonikus és ügyes együttműködése tántoríthatja el".12 * A berlini Külügyi Hivatal álláspontja, amely eredetét tekintve akár Bismarckig is visszavezethető lenne, s nem csupán riasztó, hanem sok tekintetben reális prognózist is tartalmazott, ekkor már nem késztethette Magyarországot a német orientáció további fenntartására. A teljes katonai összeomlás közepette, három nappal a magyar és egy héttel a német forradalom kitörése előtt a „Németországra való szilárd támaszkodás" már nem tartóztathatta volna fel a királyi Magyarország felbomlását, sőt tovább rontotta volna külpolitikai helyzetét. Ugyanazon a napon, amikor a szóbanforgó utasítást a Külügyi Hivatalban megfogalmazták, tehát 1918. október 27-én, különbékét kért az Osztrák-Magyar Monarchia az antanttól, s erről Berlint is tájékoztatta. Ez új helyzetet teremtett, mégpedig nemcsak a Monarchia, hanem Németország számára is. Az 1918. november 3-án Padovában aláírt fegyverszüneti egyezmény értelmében a tegnapi szövetségesből ellenség lett, amely vállalta, hogy 15 napon belül eltávolítja, illetve internálja a területén állomásozó német csapatokat, vasútvonalait, közútjait és vízi útjait pedig megnyitja az antant-hatalmak előtt. Németországot e feltételek természetesen hátrányosan érintették, annak ellenére, hogy aláírásuk pillanatában az Osztrák-Magyar Monarchia már csak papíron létezett, ellenséges hatalomként tehát tulajdonképpen nem kellett vele számolni. Hadserege azonban még nem esett szét teljesen, bár bomlása gyors és feltartóztathatatlan volt, számolni kellett tehát azzal, hogy kísérletet tesz a feltételek teljesítésére. Különösen azért, mert a Monarchia romjain napok alatt létrejött új államok vállalták a padovai fegyverszünetből következő antant-orientációt, s ez meghatározta az ugyancsak kialakuló nemzeti katonai erők magatartását. Elsősorban ez persze az éppen kikiáltott Csehszlovákiára és az ugyancsak elszakadt Horvátországra vonatkozott, de a Monarchia két korábbi vezető országa, Ausztria és Magyarország is végrehajtotta a külpolitikai orientációváltást. Katonapolitikai szempontból Németországot a legérzékenyebben az adott pillanatban a magyar forradalom október 30-31-i győzelme érintette. Ezáltal ugyanis végleg a Károlyi-irányzat került hatalomra, felülkerekedett tehát az ország hivatalos politikájában a németellenes antant-orientáció, s számolni lehetett