Századok – 1996

Közlemények - Tokody Gyula: Magyarország integritása és a német diplomácia 1918/19-ben II/383

MAGYARORSZÁG INTEGRITÁSA ÉS A NÉMET DIPLOMÁCIA... 387 rország egységét és autonómia biztosításával megoldhatónak tartotta a nemzetiségi kérdést, ezúttal már magáévá tette mind a csehszlovák, mind pedig a délszláv nemzeti törekvéseket. A német diplomaták megítélése szerint az amerikai jegyzék megerősítette ugyan a Károlyi-párt híveit abban a meggyőződésükben, hogy a magyar integritás megőrzésére az egyetlen lehetőség most már végleg az azonnali békekötés, de „Magyarország a béke ügyében mindaddig együtt fog haladni Németországgal, amíg ez lehetséges", mivel az együttműködés mindkét ország számára előnyösebb, mint az önálló cselekvés.1

0 Abból indulván ki, hogy az antant fő célja Németország térdre kényszerítése, s Magyarország kiválása a háborúból e célt elősegítené, a német diplomaták a ránk maradt levéltári források tanúsága szerint magától értetődőnek tartották, hogy a magyar különbéke-kérés kedvező fogadtatásra várhat az antant-hatalmak részéről. Nem gondoltak tehát arra, vagy legalábbis nem foglalkoztatta bizonyíthatóan őket az a feltételezés, hogy vezető francia politikai körök a legszívesebben elzárkóztak volna az adott pillanatban egy ilyen kérés elől. A történettudomány mindenesetre azóta feltárta, hogy Franciaország külpolitikai céljait és érdekeit egy magyar különbéke-kötés a háború befejező pillanataiban hátrányosan érintette volna, mert az egyet jelentett volna az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnésének de facto elismerésével. Márpedig ez felidézhette volna az Anschluss veszélyét, erősítette volna mind a Német Birodalomban, mind pedig Ausztriában az egyesülési törekvéseket.11 Az a várakozás tehát, amely szerint Magyarország minden lehetőség határáig kitart Németország mellett, nem az antant hatalmak politikájának ellentmondásaira épült, hanem a magyar királyság belső erőviszonyainak téves felmérésére, mindenekelőtt a németbarát irányzatok befolyásának túlértékelésére. Berlin emiatt nem tudott megfelelő következtetéseket levonni a magyar háborúellenes erők, köztük a Károlyi-párt gyors térnyeréséből, s politikáját még akkor sem vizsgálta felül, amikor Károlyi Mihály vezetése alatt megalakult a Magyar Nemzeti Tanács. Figyelmen kívül hagyta — vagy nem ismerte fel —, hogy 1918. október 25-én olyan politikai erő jött létre Magyarországon, amely a hivatalos kormánnyal szemben is kész és képes a külpolitikai orientáció gyökeres megváltoztatására, mivel elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa az ország addigi politikai rendszerét. A Külügyi Hivatal elutasította a budapesti német főkonzulátus e napokban tett javaslatát arra, hogy tanúsítson lojális magatartást az esetleges Károlyi-kormánnyal szemben, amelynek közeli megalakulása elkerülhetetlennek látszott. Október 27-én kelt leiratában nyomatékosan hangsúlyozta, hogy Németországnak nem érdeke Károlyi kormányra lépése, mert az németellenes és antantbarát politikát folytatna. Utasította főkonzulját, hogy „mértékadó személyiségek" előtt fejtse ki, hogy Magyarország felbomlását, amely egyenesen következik az antant terveiből, a Németországtól való eltávolodás nem gátolja meg, sőt éppenséggel elősegíti. Az eddigi magyar politika ugyanis, amely „a magyar államiság egységére törekedett, és amelynek azt a különböző szembenálló nemzetiségek ellenére kellett érvényre juttatnia, csak a Németországra való szilárd támaszkodás révén