Századok – 1996

Közlemények - Tokody Gyula: Magyarország integritása és a német diplomácia 1918/19-ben II/383

MAGYARORSZÁG INTEGRITÁSA ÉS A NÉMET DIPLOMÁCIA... 385 szorult helyzetbe került német hadsereg visszavonulási útja a magyar királyság területén vezetett Ausztria és azon keresztül Németország felé. A német diplomácia azonban a korabeli iratok tanúsága szerint abból a feltételezésből indult ki, hogy a magyar integritás szempontjából a német védernyő jelentőségét nem csökkenti, hanem inkább növeli a Balkán felől jövő és erősödő fenyegetettség, s ez szilárd alapot biztosít a két ország közötti szövetség számára. Ezzel magyarázhatjuk, hogy bár 1916 nyarát követően egyre nagyobb figyelmet szentelt Károlyi Mihály ekkor alakult pártjának, amely Magyarország függetlensége és területi integritása érdekében, illetve erre hivatkozva kész lett volna a német szövetség felmondására és az antant hatalmakkal a kiegyezésre, de komoly veszélyt e törekvésben nem látott. Részben lebecsülte a Károlyi-párt és a vele együttműködő parlamenten kívüli ellenzék — elsősorban a magyar szociáldemokrácia, valamint a polgári radikalizmus — erejét és jelentőségét, másrészt viszont elhibázottnak és kudarcra ítéltnek tartotta azt a koncepciót, amely a magyar integritás megőrzését az antant-hatalmaktól várta. Berlin még 1918 október elején, Bulgária összeomlását és békekérését követően is úgy ítélte meg a helyzetet, hogy „egy magyar különbéke-tervnek fiaskót kell vallania nemcsak Magyarország állhatatos szövetségesi hűsége, hanem mindenekelőtt annak belső képtelenségei miatt", az utóbbin természetesen a nemzetiségek elszakadási törekvéseit értve. „Bizonyosan vannak a Károlyi-párton kívül is olyanok — szól az indoklás —, akik a különbéke gondolatával játszanak és szívesen követnék Bulgária példáját, ha nem félnének Magyarország katasztrófájától. Magyarország ugyanis szerepel az antant felosztási tervében és az ellenséges peremállamok, valamint saját nemzetiségei lesik a pillanatot, amikor az őket megillető jogoknak érvényt tudnak szerezni."5 A berlini Külügyi Hivatal azt a feltételezést sem tartotta megalapozottnak, amely szerint a dualizmus perszonálunióvá alakítása esetén Magyarország különbékét köthetne anélkül, hogy szétesésére sor kerülne. Diplomatái jelezték ugyan, hogy a perszonálunió gondolata a háború során újabb és újabb hívekre talált, s még a „67-esek táborában sem utasítják el teljesen", de — a , józanabb" magyar politikai körökre hivatkozva — ők is meg voltak győződve arról, hogy „Magyarország a Monarchiától való elszakadás ellenére sem tudna megállni a nemzetiségek nyomásával szemben".6 A vázolt külpolitikai koncepcióból következően a német kormány a Monarchia önálló, tehát Németország nélküli fegyverszüneti kérelméig, azaz 1918. október 27-ig nem változtatta meg korábbi elzárkózó, sőt elutasító magatartását a nemzetiségi mozgalmakkal szemben. Ez még a román kérdésre is vonatkozott, pedig Berlin — biztosítani akarván Bukarest semlegességét — a háború kezdetétől rugalmas román politikát követelt az Osztrák-Magyar Monarchiától. Románia 1916-os támadása, majd veresége és nagy részének német megszállása egy időre levette ugyan e kérdést a napirendről, de Bulgária kapitulációja után számítani kellett azzal, hogy az antantbarát román erők ismét élre kerülnek az országban. Márpedig „Románia újbóli megerősödése" — egy október közepén kelt német jelentés szerint — nemcsak Németország katonai helyzetét rontaná,