Századok – 1996

Közlemények - Tokody Gyula: Magyarország integritása és a német diplomácia 1918/19-ben II/383

Tokody Gyula MAGYARORSZÁG INTEGRITÁSA ÉS A NÉMET DIPLOMÁCIA 1918/19-BEN Magyarország területi integritásának megítélése a hivatalos német külpolitikában az 1890-es évek közepétől az első világháború végéig a lényeget illetően változatlan volt. Bismarck bukása után, tehát 1890-et követően Berlinben fokozatosan eloszlott a gyanakvás, hogy a magyar külpolitika a Monarchián belül a konzervatív-klerikális irányzat felülkerekedését segíti elő, ami közvetve erősítette volna a poroszellenes katolikus Centrum Párt pozícióját a német birodalmi kormánnyal szemben az akkor folyó „Kulturkampf'-ban. Külpolitikai téren pedig lazíthatta volna az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország közötti kapcsolatokat, megkönnyítve az előbbi közeledését az ugyancsak katolikus (bár köztársasági) Franciaországhoz, válamint az ugyancsak konzervatív (bár nem katolikus) cári Oroszországhoz.1 Az 1890-es évek közepétől azonban az osztrák-cseh ellentétek növekedése láttán a berlini Külügyi Hivatal mindinkább attól tartott, hogy a Monarchia osztrák felében németellenes irányzat kerül uralomra, s arra a következtetésre jutott, hogy a „kettős monarchia népességi káoszában a politikailag legerősebb individuum" és a „hármas szövetségi gondolat tulajdonképpeni hordozója" Magyarország, amelyre a Német Birodalom biztosabban támaszkodhat, mint az osztrák császárságra.2 Ennek megfelelően Magyarország integritásának fenntartása a német külpolitikai érdekek közé került, s ez mindaddig érvényesnek számított, amíg a vezető magyar politikai erők készek és képesek voltak támogatni a Monarchia és Németország közötti szövetséget. Ellenszolgáltatásként Berlin elzárkózott az elől, hogy hivatalosan felkarolja a nemzetiségi mozgalmakat, ideértve az erdélyi szász és a bánáti-bácskai sváb oppozíciós törekvéseket is. A politikai együttműködés azonban — mint ismeretes — Németország befolyásának erőteljes növekedésével járt együtt, s ez az első világháború éveiben már azt a veszélyt idézte fel, hogy Magyarország nemcsak a saját nemzetiségeivel, hanem magával Németországgal szemben is védekezésre szorul szuverénitása és integritása megőrzése érdekében. Annál is inkább, mert a magyar közvéleményt már jóval a világháború előtt izgalomban tartották az alldeutsch tervek, amelyek megkérdőjelezték a dualista Monarchia létét és Magyarországot gazdasági és politikai alávetésre ítélték. A világháború éveiben a hasonló tervek és koncepciók iránt megnőtt az érzékenység Magyarországon, hiszen Németország győzelme lehetővé tette volna