Századok – 1996
Közlemények - Makkai Béla: A magyar kormányzat „Bosniai actio”-ja (1909–1919) II/341
366 МАК KAI BÉLA harmadikként pedig a délszláv egységtörekvésekben nem érdekelt muzulmánok, akiknek megnyerésétől az akció egész ideje alatt éppen ezért a legtöbbet várta az Akció vezetése. A magyar állam boszniai befolyásának sokat emlegetett gyengesége következtében az akció kettős — kisebbségvédelmi és nagyhatalmi — céljának tehát azokkal a — döntően kulturális — eszközökkel kellett érvényt szerezni, amelyek sikeres alkalmazását éppen a Száva túloldalán zajló Szlavóniai Akció példázta. A nemzeti identitás ápolásának kétségtelenül leghatékonyabb eszköze az anyanyelvi oktatás volt, s ezen a téren a boszniai magyarság igen sokat kapott az akció 10 éve alatt. A 2 felállított óvoda a már elvesztett, vagy megromlott anyanyelv elsajátítását, ill. tökéletesítését tette lehetővé, a féltucat elemi iskola pedig a nemzeti kultúijavak alapjait biztosította a tanköteles korú magyar gyermekek számára. A középiskolai tanfolyam és a néhány Julián -ösztöndíj lényegileg a továbbtanulási igényeket is kielégítette. E 9 intézményből álló „iskolarendszert" a Közös Pénzügyminisztérium és — a Julián-Egyesületen keresztül — a budapesti kormány hathatós támogatásával, a magyar egyesületekkel szoros együttműködésben sikerült létrehozni. Hozzá kell tegyük, hogy ezzel szemben a tartományi kormány lényegileg nem támasztott akadályokat, éles ellentétben a báni kormányokkal, amelyek — különösen a rezolúciós érában — igyekeztek kitérni a magyar iskolák engedélyezése elől, sőt a meglévők felszámolására is számos kísérletet tettek. A horvátországi viszonyokra jellemző, többször kormányszintre emelt magyarellenességgel Bosznia-Hercegovinában nem kellett megküzdenie az ott élő magyar szórványnak. (Jellemző, hogy a horvátországi magyarság gazdasági és nemzetiségi sérelmeinek orvoslását szolgálójogvédelmi tevékenységet24 3 nem kellett kiterjeszteni Boszniára.) 'Élesen magyarellenes tömegdemonstrációkra és sajtótámadásokra ugyan a világháború előestéjén szintén sor került, ezek azonban nem veszélyeztették közvetlenül a magyar iskolák működését és fennmaradását. Ilyen fenyegetést — tudomásunk szerint — csak az a saborban 1913 végén hozott határozati javaslat tartalmazott, amely meg akarta tiltani, hogy boszniai illetőségű gyermekeket olyan iskolákba írassanak, amelyek tanítási nyelve nem szerb vagy horvát.24 4 A horvátországinál kedvezőbb politikai légkörre utal az is, hogy az annektált tartományokban az akciótól függetlenül, civil kezdeményezésként jöhetett létre a két tartományi székhely magyar egyesülete, (a különbséget talán már a névadás is kifejezi valamelyest: a két horvátországi szerveződés társaskör volt, míg a két bosznia-hercegovinai [kultúr]egyesü/eí).24 5 A különbségek magyarázatául azonban rá kell mutatnunk, hogy a horvátországi magyarság túlnyomó többsége földművelésből élt,24 6 a boszniai magyarsag körében viszont (különösen Szarajevóban és Mosztárban) a polgári elemeknek (tisztviselő, értelmiségi és katonatiszt) volt meghatározó szerepe.24 7 A Boszniai Akció kulturális eszköztárából sem hiányoztak a könyvtárak. A források 1913-ban 8 könyvtárról tesznek említést;24 8 ezek zöme a magyar iskolákhoz kapcsolódóan működött, magánszemély kezelésében — ismereteink szerint — csak a Bjelina melletti Ljeljencén;24 9 ugyanakkor mindössze egyetlen olvasókör megalakulásáról (a brckairól) van konkrét ismeretünk,25 0 igaz, a két magyar e-
