Századok – 1996
Közlemények - Makkai Béla: A magyar kormányzat „Bosniai actio”-ja (1909–1919) II/341
362 МАК KAI BÉLA A mohamedánok támogatása kézenfekvő, hiszen a magyar érdekekkel egyezően nem lelkesedtek sem a nagyszerb, sem a nagyhorvát egyesítési tervekért, ráadásul tulajdonarányuk — különösen a földtulajdont illetően — lényegesen meghaladta arányszámukat, befolyásuk tehát továbbra is igen jelentős maradt.20 1 A ferencesek támogatásának nemcsak történelmi tradíciói voltak, de éppen Simor János kardinális egy korábbi ösztöndíj akciójának köszönhetően a vizsgált időszakban két püspöki poszton is egykori magyar ösztöndíjasokat találunk, akikre, mint Stadler érsek politikai ellenlábasaira az akció vezetése is támaszkodni kívánt, (s ez az elképzelésük támogatásra talált a pápai Curiánál is).202 A politikai mértékletesség azonban azt diktálta, Misic mosztári és Garic Banja-Luka-i püspököt az anyagi támogatás ellenére ne próbálják politikai ágensekké tenni, hanem elégedjenek meg azokkal a közvetett előnyökkel, amelyeket az együttműködéstől a nagyhorvát propaganda, a trialista és magyarellenes törekvések ellensúlyozásában remélni lehetett.20 3 Az ösztöndíj-akció politikai hátterének jellemzése után néhány szóban össze kell foglaljuk azokat a technikai jellegűnek nevezhető problémákat, amelyek megoldása nélkül az akció gyakorlatilag megvalósíthatatlan lett volna Balassa György még 1911-ben levélben kereste meg a Julián-Egyesületet, azt a javaslatot téve, hogy kezdeményezzék a szarajevói seriaí-iskolában a magyarnak, mint fakultatív tárgynak a bevezetését, hogy а szükséges nyelvismeret birtokában csakugyan lehetősége legyen a muzulmán diákoknak Magyarországon továbbtanulni.204 - Minthogy erre az érvényben lévő jogszabályok alapot adtak, a tartományi kormány a kérésnek eleget is tett; a nagyobbik baj azonban az volt, hogy a lehetőséggel mindössze 2 tanuló kívánt élni... 20 5 A boszniai ösztöndíjasok továbbtanulásának előfeltételei kezdetben az iskolai képesítések vonatkozásában sem voltak biztosítva, az iskolák egyenrangúsítása ugyanis meglehetősen lassan haladt előre, jóllehet a miniszterelnökség átiratban kérte a kultuszminisztériumot, hogy e jogi természetű akadályokat mielőbb számolja fel, (s így a Julián-Egyesület boszniai kalendáriumában részletes ismertetést tehet közzé a magyarországi továbbtanulási lehetőségekről).20 6 A sürgetés hatására a VKM felvételi vizsga kikötése nélkül elismerte a gimnáziumi és reáliskolai bizonyítványok egyenértékűségét, s hasonlóképpen a seriat-iskolai bizonyítvány képesítő érvényét magyarországi jogakadémián, ill. egyetemi jogi fakultáson történő továbbtanuláshoz.207 A további iskolatípusok közötti átjárhatóságot azonban csak különböző megszorítások (pl. különbözeti vizsgák, stb.) beiktatásával lehetett biztosítani.20 8 A miniszterelnökség azonban a hosszas előkészítéstől már az akció sikerét féltette, ezért felszólította a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumot, hogy a terv sikere érdekében — ha nem is teljességre törekvően —, mielőbb tegye közzé a továbbtanulási feltételeket.20 9 A sietségnek csakugyan volt annyi haszna, hogy a nagyobb számú ösztöndíj megpályázásának esélye felszöktette a magyar tanulással kapcsolatos igényt, s így a magyar, mint fakultatív kötelező tárgy megmaradt a boszniai középiskolákban, noha — a csekély igényre hivatkozva — a tartományi kormány már eltörlését fontolgatta.210 Az elmondottakból is következik, hogy a már 1910-ben kezdeményezett akció szélesebb kört érintve csak később indulhatott be. Az első 500 koronás ösztöndí-
