Századok – 1996
Közlemények - Makkai Béla: A magyar kormányzat „Bosniai actio”-ja (1909–1919) II/341
A MAGYAR KORMÁNYZAT „BOSNLAI ACTIO"-JA (1909-1919) 363 jakat 1911-ben —jóllehet Klebelsberg muzulmánoknak szánta 211 — a szarajevói magyar iskola egyik végzőse (Balassa György fia), valamint a szarajevói magyar fényképész Pécsen tanuló fia kapták.21 2 1912-re további 2 ösztöndíj odaítélését vették tervbe,21 3 s a létszámkeret a következő évben ismét bővült. A források itt némi ellentmondást mutatnak,214 azonban bizonyosnak látszik, hogy 1913-ban Debrecenben 6 boszniai ösztöndíjas és egy ,,önköltséges"[!] diák végezte a felső kereskedelmi iskolát, illetve a jogakadémiát.21 5 A civis városban történő elhelyezést nyilvánvalóan nem az erdélyi kálvinista-török kapcsolatok hagyományának megújítása indokolta önmagában. A politikai szempontok elsődlegességére utalt Petri Pál is monográfiájában, amelyből megtudhatjuk, hogy a muzulmán diákok öltözködési és étkezési szokásai körül sok baj támadt a fővárosban, másrészt közülük többen szélsőségesnek tartott horvát egyesületek tagjaivá váltak.216 A budapesti „fez-affér" a boszniai sajtóban nagy visszhangot keltett,21 7 de megengedhetetlen lett volna az is, hogy az ösztöndíjasok magyarországi tanulóéveik alatt — az akció céljaival ellentétben — magyarellenes nevelést kapjanak, az illetékesek tehát az annektált tartományokból érkezett diákok vidékre helyezése mellett döntöttek. A gr. Degenfeld József (a Református Konvent világi elnöke) támogatásával a Debreceni Református Kollégiumban elhelyezést nyert diákok fez-viselete és rituális étkezési szokásai azonban itt is súrlódásokhoz vezettek, ezért végül magáncsaládokhoz, albérletbe kerültek, ahol számukra a beilleszkedés és a nyelvtanulás is könnyebb volt.218 Mindkettőben segítséget jelentett, hogy a diákok saját nyelvtanár (dr. Tuster Ignác) segítségével és dr. Lenz Géza egyetemi tanár felügyelete alatt végezték tanulmányaikat; de vallásuk gyakorlására is lehetőséget biztosítottak számukra.219 Áthelyezésüket követően a kedélyek gyorsan lecsillapodhattak, legalább is erre következtethetünk abból, hogy az Akció terhére további bosnyák ösztöndíjakat alapítottak. A Julián-Egyesület legfontosabb anyaországi bázisintézményének helyszínén, Pécsett 2 ösztöndíjas helyet biztosítottak 1914-től kezdődően.22 0 Ekkor Debrecenben már 20 muzulmán diák tanult, de a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium jóvoltából 3 hercegovinaiaknak és 2 ferenceseknek szánt ösztöndíj is megpályázható volt;22 1 amiben a mosztári püspöknek is szerepe lehetett. Misic, aki féltékenyen nézte a muzulmánok támogatását, személyesen kereste fel a Julián-Egyesületet, hogy hercegovinai katolikus iíjak számára Pécsre szóló közép- és szakiskolai ösztöndíjakat szerezzen.22 2 1914-ben összesen 27 bosznia-hercegovinai diák tanult a miniszterelnökség, a VKM és a Julián-Egyesület támogatásával magyarországi közép- és felsőfokú tanintézetekben: Pécsett 3 katolikus hercegóc, Debrecenben 17 muzulmán (+ 1 önköltséges), a fővárosban 5 fő (köztük 2 ferences teológus) és 1 fő Fiúméban.22 3 A tervszerű toborzás, s a szegényebb ifjak támogatására bevezetett ruhasegély224 hatására tovább nőtt a magyarországi ösztöndíjakkal kapcsolatos érdeklődés. Ebben minden bizonnyal szerepet játszott a pénzügyi fedezet növekedése,22 5 s az is, hogy az ösztöndíj-akció továbbfejlesztését a közös ügyeket tárgyaló bizottság 1914. május 23-i ülésén is többen szóvá tették.226 1915 tavaszán a Julián-Egyesület már 30 muzulmán, 6 hercegovinai és 1 ferences ösztöndíjast tartott számon; a miniszterelnökséghez intézett jelentésből
