Századok – 1996
Közlemények - Makkai Béla: A magyar kormányzat „Bosniai actio”-ja (1909–1919) II/341
A MAGYAR KORMÁNYZAT „BOSNLAI ACTIO"-JA (1909-1919) 361 A bosznia-hercegovinai ifjak magyarországi továbbtanulását célzó ösztöndíj-akció A Julián-Egyesület a Szlavóniai Akcióból már komoly tapasztalatokkal rendelkezett diákok magyarországi továbbtanulásának előkészítésében,19 2 amikor 1913-ban megbízást kapott, hogy bosznia-hercegovinai ifjakat is „közvetítsen" ösztöndíjas tanulmányok folytatására. Petri Pál monográfiájában elismerte, hogy egyesülete ezzel az akcióval túllépett defenzív céljain, mivel - mint írta: „Klebelsberg... szerette volna Boszniában és Hercegovinában ... Ausztriával szemben Magyarországot népszerűsíteni."193 De nemcsak a majdani (ösztöndíjasok százait útra bocsátó) kultuszminiszter kívánta ily módon erősíteni Magyarország balkáni pozícióit, hanem a Balkánszakértő Thallóczy Lajos is. Egy 1912-ben készített memorandumában olvashatjuk, hogy szorgalmazta egyrészt a magyarság Balkánnal kapcsolatos szakismereteinek, nyelvtudásának és összeköttetéseinek gyarapítását, ugyanakkor a balkániak hiteles és lehetőleg előnyös magyarságképének kialakításához elengedhetetlennek tartotta ösztöndíjasaik kedvezményes (ld. internátus, tandíjmentesség) fogadását.19 4 Az ösztöndíjas-kérdés indokoltságát húzza alá, hogy 1911 és 1913 között a Közös Pénzügyminisztériumhoz benyújtott boszniai ösztöndíjpályázatok 2/3-a -3/4-e a Lajtán túli egyetemeket vette célba, s a magyarországi egyetemek esetében is a legtöbb pályázó a zágrábi sveuciliste-re kívánt bekerülni.195 (Az elnyert ösztöndíjak arányát illetően hasonló volt a helyzet, azzal a különbséggel, hogy a nyelvi-kulturális közeg tekintetében egyáltalán nem idegennek tekintett Zágráb a 3 esztendő alatt tízszeresére — 30 főre — növelte boszniai ösztöndíjasainak számát, miközben Budapestre mindvégig csupán 4-5 fő iratkozott.19 6 Ebben vélhetően a nyelvtudásnak is fontos szerepe volt, hiszen, míg a német a közigazgatásban (vagy a vasúton!) az okkupációtól kezdődően hivatalos nyelvnek számított Bosznia-Hercegovinában, a magyar csak az 1906/07-es tanévtől lett „rendkívüli" (választható) tantárggyá a boszniai középiskolákban.19 7 A Magyarország érdekeire csakugyan hátrányos helyzet kialakulásában természetesen egyéb tényezők is közrejátszottak, mint például a közlekedési viszonyok változása. Ismeretes ugyanis, hogy a Zágráb Steinbrück vasútvonal megépüléséig a horvát ifjak szívesen jelentkeztek dunántúli oktatási intézményekbe, a távolságok „lerövidülése" folytán azonban tömegesen vették útjukat Graz, Bécs és Prága felé.198 Szerepe lehetett továbbá a rosszul informáltságnak. Thallóczy például szégyenkezve vallotta be: nem tud róla, de nem is nagyon hiszi, hogy míg a tartományi kormány a „külföldi" középiskolai továbbtanulás ügyeit intézi, a Közös Pénzügyminisztérium ösztöndíjakat alapított volna főiskolai és egyetemi tanulmányok folytatásához;19 9 Thallóczy ugyanakkor megnevezett még egy meghatározó körülményt: a Magyarországgal szembeni ellenszenvet, amelyet a nagyhorvát politikai körök szítottak, de amely — mint fentebb már rámutattunk —, egybevágott a szerb érdekekkel is. Innen eredeztethető, hogy az ösztöndíj-akcióban miért kedvezményeztek kifejezetten boszniai muzulmánokat és hercegovinál ferences növendékeket, (ellentétben a Szlavóniai Akcióval, ahol majdnem kizárólag magyar gyerekeket támogattak).20 0
