Századok – 1996

Közlemények - Makkai Béla: A magyar kormányzat „Bosniai actio”-ja (1909–1919) II/341

358 МАК KAI BÉLA szonyt, a szervezet és különböző vezető testületeink személyi és működési feltételeit taglalja, valamint pénzügyi és jogi természetű kérdéseket (9-34. §.). Ezek közül érdemes kiemelni, hogy az oktatási, kulturális-humanitárius és gazdasági szakosztályok felállítása mellett külön egyesületi könyvtáros alkalmazásáról is szó esik (29. §.); a szervezet profilját leginkább a záró rendelkezés mutatja, melynek értelmében az egyesület megszűnése vagy feloszlatása esetén vagyona „... csak magyar közművelődési célokra fordítható". (34. §.) A magyar egyesület körül korábban kialakult viták és nézeteltérések szempontjából érdekes még a rendes és vidéki tagok díjfizetési kötelezettségéről szóló bekezdés, amely a tagdíjak esetleges csökkentéséről, illetve teljes elengedéséről rendelkezett. A 17. §-ban foglaltak arra utalnak, hogy az egyesület megújuló vezetése a kispénzű magyar munkásokat díjfizetési könnyítésekkel igyekezett az egyesületbe szoktatni. Nehezen ítélhető meg, hogy milyen sikerrel. Az 1912. február 18-án tartott közgyűlésen (amely többek között az új szabályzattervezet megvitatására ült össze) hangzott el, hogy az egyesület 159 fős tagságából — ismeretlen okokból — 27-en léptek ki 1911-ben. Tény viszont, hogy a belépők száma ennél magasabb volt: (38 fő), amit leginkább a vezetőváltásnak, és a működési alapelvekben, s azt követően — feltételezhetően — a szervezeti munka gyakorlatában beállott változásoknak tulajdoníthatunk.158 A szűkszavú közgyűlési jegyzőkönyvből egyébként vázlatos képet nyerhetünk az egyesület éves működéséről. A jelentésben a magyar iskolával közösen megtartott március 15-i ünnepség, a jótékonykodással egybekötött karácsony-várás, a „vigalmi bizottság" által szervezett tea- és táncestek, a szombati felolvasóestek, az új-szarajevói iskola megnyitása és a könyvtári élet hírei kaptak helyet.15

9 Az új, vagy legalábbis megújult egyesület első közgyűlésén (1913. január 30-án) a főtitkár, Balassa György értékelte a szervezet éves teljesítményét:160 mindenek előtt köszönetet mondott a Julián-Egyesületnek és Feichtinger Eleknek az egyesület hathatós támogatásáért,16

1

melynek eredménye, hogy a sokáig szétszórt és megosztott bosznia-hercegovinai magyarság egy országos szervezetben tudott tömörülni. A szervezeten belüli nézeteltérések továbbélésére utalva ugyanakkor Balassa elismerte, hogy a szervezet vidéken a vártnál nehezebben nyer teret, (amiben többek között az is szerepet játszott, hogy a hercegovinai tartományi székhelyen alakult magyar egyesület ugyancsak iskolafenntartó jogkörrel működött); mindezek ellenére a taglétszám 12.7%-os növekedést mutatott; a „kultúrharc"-ban a Julián-Egyesülettel közösen elért eredményekről szólva a főtitkár kitért a magyar tannyelvű óvoda- és iskolahálózat létrehozására (megemlítve az engedélyt nyert vuciaki iskola közelgő megnyitását is), valamint a középiskolai tanfolyam jelentőségteljes elindítására, hangsúlyozva, hogy a bosnyák fővárosban a magyarság körében a városi elem dominál, amelynek érthető igénye a továbbtanulás; feltehetőleg az alacsonyabb társadalmi rétegeket képviselő tagság megnyugtatását is szolgálta, hogy említést tett a szegény gyermekek támogatására létrehozott segélyalapról; a beszámolóban szó esett még bosznia-hercegovinai ösztöndíjasok magyarországi továbbtanulásáról is, s ez megint csak alkalmas volt az egyesületen belüli érdekellentétek csillapítására, bizonyítva a kevésbé tehetős szülők előtt a társadalmi esélyegyenlőtlenség kiküszöbölésének lehetséges voltát. Az