Századok – 1996
Közlemények - Makkai Béla: A magyar kormányzat „Bosniai actio”-ja (1909–1919) II/341
346 МАК KAI BÉLA két forrás egybehangzóan állítja, hogy a jelentkezettek közül sokan nem tudtak magyarul. Az etnikai sokszínűségre némiképpen magyarázatul szolgál a három tanított nyelv vonzereje. A folyamatban lévő óvodaszervezés3 0 azonban arra utal, hogy a magyar iskola potenciális beiskolázási körében szép számmal lehettek anyanyelvüket meg sem tanult, vagy elfelejtett magyar gyerekek, akik nyelvi felzárkóztatásra szorultak. Az etnikai és vallási sokszínűség minden bizonnyal komoly pedagógiai problémát jelentett a Moravecz Imre igazgatása alatt álló intézményben. A bajon enyhítendő, a négy felekezetre kiteijedő hitoktatás megszervezésénél törekedtek Magyarországon végzett ferences és jezsuita paptanárokat, valamint muzulmán hitoktatót alkalmazni.3 1 A beiskolázási terület kiterjedt voltára tekintettel a távol lakó gyermekek napi utaztatását is megszervezték.3 2 Az iskolával kapcsolatosan kétségtelenül fennálló érdeklődést3 3 a rezolucionista Franjo Supilo lapja, a fiumei Novi List azonban nem az eredményes szervezőmunkára, hanem a tandíjmentességre és a térítésmentesen biztosított tanszerekre vezette vissza, sőt azt is állította, hogy a horvát diákok sokaságát pénzbeli támogatással édesgették a magyar iskolába.3 4 Bár az utóbbi vád minden alapot nélkülözött, a — horvátországi akcióban mindennaposnak számító — barátságtalan hírlapi cikk jelezte, hogy a magyar iskola Bosznia-Hercegovinában sem számíthat osztatlan tetszésre. Erre utalt a Központi Statisztikai Hivatal igazgatójának (egyszersmind a Julián-Egyesület alelnökének) 1910. évi útijelentése is.3 5 Az akció továbbfejlesztésének lehetőségeiről tájékozódó Vargha Gyula úgy összegezte tapasztalatait, hogy nem tanácsos egyesületét a magyar magániskola fenntartójának feltüntetni, mivel az támadásokra adhat okot; sokkal inkább alkalmas volna erre a bosnyák illetőségű Magyar Egyesület, (amelyet azonban akkoriban társadalmi és politikai ellentétek gyengítettek). A beszámoló a továbbiakban taglalta az óvoda megnyitásával kapcsolatos szülői várakozást, a 4. tanítói állás megszervezésének szükségességét, s felvetette az Új-Szarajevóban élő magyar munkásrétegek számára egy másik iskola, sőt perspektivikusan egy középiskola felállításának gondolatát, mondván, hogy a kulturális akció kiterjesztése nélkül kárba vész minden Bosznia-Hercegovinában hozott magyar anyagi- és véráldozat.36 Érdemes rámutatni, hogy az akció kiteljesítését Vargha — sok mérvadó politikustól eltérően, s minden bizonnyal helyesen — a muzulmán népességre támaszkodva kívánta elérni.37 Jóllehet kezdetben nem lehetett' panasza az egyesületnek a bosnyák hatóságok magatartására, sőt a horvátországi zaklatásokhoz mérten a boszniai viszonyokat kifejezetten kedvezőnek ítélték, s — a közös pénzügyminiszter személyes jóindulatát is élvezve38 — zökkenőmentesnek látszott további iskolák alapítása; a Balkán-háborúk idején azonban ékesen bebizonyosodott, hogy a délszláv-kérdés kapcsán csillapíthatatlan magyarellenesség lappang a békésnek tűnő felszín alatt. Az akció 1911. évi költségvetési tervének elkészítésekor minderre nem sok jel mutatott, így először az óvoda felszerelésére és egy újabb tanítói állás fedezetére tekintettel növelték az eredeti költségkereteket.3 9 Később már egy 5. tanítói állással is számolva,4 0 s (Fischer József ügyvéd, ún. „bizalmi férfiú"41 személyes
