Századok – 1996

Tanulmányok - Sándor Pál: Jobbágyfelszabadítás és birtokrendezés Magyarországon 1848–1864 I/29

Sándor Pál JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS ÉS BIRTOKRENDEZÉS MAGYARORSZÁGON 1848-1864 Tanulmányunkban a magyarországi jobbágyfelszabadítás főbb eredményeit és problémáit tekintjük át, néhány ponton összehasonítva azokat a birodalmi megoldásokkal. A témakör alapvető részét képezi a gazdasági-társadalmi és politikai viszonyok polgári átalakulása történetének, mind Magyarországon, mind a Habsburg-birodalom országaiban. Az átalakulás kezdetei ugyan mindenütt hosszabb múltra tekinthetnek vissza, a folyamat lezárulta szintén nem köthető egyetlen évszámhoz; meglehetősen elhúzódó volt a birodalom országaiban. Tény azonban, hogy a feudális szisztémáról a polgári társadalomra történő hosszabb átmenetben a jobbágyfelszabadító forradalmi mozgalmaknak mindenütt korszakos jelentőségük volt; megalapozták a gazdaság és társadalom polgári átalakulását a birodalomban, ha országonként más-más módon is. E korszakos fordulatok áttekintéséhez — elöljáróban — két körülményt kell hangsúlyoznunk. Egyrészt: a jobbágyfelszabadító forradalmak a feudális rendszer elmélyülő válságának voltak a következményei és kifejezői. Másrészt: össze is függtek a korabeli európai forradalmi hullám fellendülésével, csakúgy, mint annak meglehetősen gyors lehanyatlásával is. Ebben a szélesebb összefüggésben, először a hazai jobbágyfelszabadítás főbb kérdéseit tekintjük át. Az előzményekről A 19. század első felében a birodalom országaiban mindenütt a munka termelékenységét akadályozó, megmerevült feudális termelési viszonyok fékezték a termelőerők további fejlődését. Országonként nem egyforma mértékben, hanem azok gazdasági-társadalmi és politikai fejlettségétől, sajátos történeti adottságaitól motiváltan. Az uralkodó feudális földtulajdon szisztémája mindenütt biztosította ugyan a földesurak jövedelmeit, de a jobbágyság nagy többségének tulajdonnélkülisége egyre inkább gátolta érdekeltségét a munkában. A magyar viszonyokra jellemzőek a korabeli leírások. Ezek közül az egyik így jellemzi a robotrendszert: „Eljött például a szántás, vetés, aratás, kaszálás, vagy más mezei munka ideje, s a földesúr — értve nagyobb birtokúakat — kiparancsoltat szántóföldjére száz robotost, kik a kitűzött munka helyén megjelennek, előtte egy vagy legalább félnapot kell cselédjének parancsolási járkálásban tölteni. A mondott napon végre megjelenik száz ember, kik — mivel munkabér nélkül, sőt szerintük egészen ingyen dolgoznak — a lehető legnagyobb lassúsággal ballagnak a hely színére, majd ott egymásra várakozva napi eledelöket rakják le,