Századok – 1996
Tanulmányok - Rainer M. János: A fiatal Nagy Imre (1896–1921) II/229
248 RAINER M. JÁNOS békehír és vágy után a háború folytatásáról, netán új formában újrakezdéséről. Helyi és központi agitátorok igyekeztek tiltakozó mozgalmat szervezni a foglyok körében annak érdekében, hogy azok ítéljék el a központi hatalmak katonai akcióit, s a majdani hazatérés után a kommunista világforradalom eszméjét teijeszszék hazájukban. Helyi érdek és a messianisztikus világforradalmi küldetéstudat vezérelte a táborokba érkező szervezőket, akik értő fogadtatásban részesültek a táborok „vitaköreiben" képzett csoportok részéről, de reményt adtak a hazatérni szándékozóknak is: a bolsevik forradalom kész lenne egyenlő jogokat adni a hadifoglyoknak, s hazaküldené őket, ám a Petrográdon tárgyaló anyaországbeli delegációk késleltetik ezt a folyamatot, csak a tisztek „sanyarú" helyzetével törődnek, s alapjában rettegnek a forradalmas tömegek hazatértétől. Az 1918. április 18-i moszkvai hadifogoly kongresszus felhívása a „hazatérőkhöz" a következőképpen szólt: „Kik kergettek a halálba, az ínségbe, a fogságba? Kiknek köszönheted, hogy nagy nehezen megmentett életedet esztendőkkel rövidítették meg? Volt időd gondolkozni rajta, volt időd elmélkedni fölötte s kinyílhatott a szemed azoknak láttán, amit a nagy orosz proletárforradalom tárt eléd....Mi mondjuk nektek, hazamenőknek, tartsatok velünk. Mi mondjuk nektek: Lázadjatok fel!... Fegyverrel a kézben, izzó gyűlölettel a szívekben, lázadjatok fel. Pusztítsatok el mindent, ami felszabadulástok útjában áll....Hazatérő hadifogoly munkások, parasztok! Legyetek előharcosai a proletárok nemzetközi szociális forradalmának. Lázadjatok fel!"59 Hogy az ehhez hasonló felhívások termékeny talajra hullottak, azt jól mutatja pl. a nyugat-szibériai omszki tábor vezetését átvevő bolsevik vezetésű magyar hadifogoly-bizottság esete, amely nemzetközi bonyodalomhoz, tiltakozáshoz, s időlegesen a táborokban folyó politikai szervezkedés leállításához vezetett szovjet-orosz részről.60 A bécsi hadügyminisztérium összefoglalója a „bolseviki bujtogatás" eredményeit a következő pontokban foglalta össze 1918. május elején: „1. Testületek alakulása a táborokban. 2. A legénység kihívó viselkedése a tisztekkel szemben. 3. Gyűlések, ahol forradalmi beszédek hangzanak el. 4. A szociáldemokrata katonák felfegyverzése és a tisztek lefokozása...."6 1 Ez a vázlatos helyzetkép természetesen csak a hátteret adja az események mindenütt más és másféle alakulása mögé. Sajátosan alakult a helyzet ott is, ahol Nagy Imre tartózkodott a szóban forgó időben. A berezovkai táborban még 1917 decemberében megalakult a szociáldemokrata hadifoglyok szervező tanácsa.6 2 Ez a „szervezkedés" még valószínűleg nem volt több, mint a Nagy Imre által is látogatott szociáldemokrata, anarchista vitakörök valamilyen laza koordinációja. 1918. január 7-ére a szervező tanács (vagy bizottság) nagygyűlést hirdetett a nevezetes színház-épületbe, amely a tisztek ellenkezése, sőt tiltása ellenére megtelt. A gyűlés célja a szervezők beszámolója szerint a háború folytatása elleni tiltakozás volt, „sok helyes szó esett ezen a gyűlésen, általános hozzájárulást keltve, azonban hiányoztak azon általános szempontok, amelyek egy célirányos működés kifejtésére szükségesek lettek volna. De nem is csoda! Önmagától keletkezett a szervezet, függetlenül külső befolyásoktól; hírek hasonló alapításokról addig nem érkeztek hozzánk." Vagyis a berezovkai szervezet nem állt kapcsolatban a helyi vagy közeli bolsevik szerve-
