Századok – 1996
Tanulmányok - Rainer M. János: A fiatal Nagy Imre (1896–1921) II/229
A FIATAL NAGY IMRE (1896-1921) 249 zetekkel, a megalakult hadifogoly-bizottság, amely a legénységi tábor vezetésére volt hivatott, több hasonló szervezettől eltérően érintetlenül hagyta a tábor addigi belső katonai rendjét és a bizonyos fokú önállóságát megőrzött tiszti táborok feletti parancsnokságot sem vette át. Jóllehet, amint a későbbi beszámoló megállapította: ,A fogolyság hangulata a hosszú, keserves szenvedéssel teli fogság, barakkélet által ügyünk részére kedvezővé volt téve; zászlóbontásunk a hermetice elzárt foglyokra óriási hatást gyakorolt. A katonai fegyelem hatása alatt kinevelt, a sokévi távollét által letargiába ringatott hadifoglyok érdeklődni kezdtek." Februárban azonban, amikor a frontról visszatért s valószínűleg bolsevik befolyás alatt álló verhnye-udinszki kozákezred parancsnoka — („legénysége főképp félvad mongolokból, burjátokból áll", írta jelentésében az immár ugyanazon oldalon álló „internacionalista" pártszervezet vezetősége, némi borzongással) — a tisztek lefokozását, házkutatások tartását indítványozta, a „vezető bizottság" a „bizalmi férfiak" körében megejtett szavazás nyomán ezt elutasította. A kozákok parancsnoka fellépését egyaránt indokolta forradalmi lendülettel (náluk Oroszországban a tisztek már régen nem grasszálnak aranycsillagokkal) illetve a kibontakozó „ellenforradalmi" mozgalom (Szemjonov atamán fehérkozákjai) esetleges kapcsolatai utáni nyomozás érdekeivel (jegyzőkönyveket is kerestek a magyar tiszteken...) A berezovkai szociáldemokrata bizalmiak — talán már Nagy Imrével soraikban — azonban sem a kibontakozó orosz polgárháborúba nem kívántak belebonyolódni, sem saját forradalmi lendületüket nem érezték elégségesnek egy effajta fellépéshez — noha ezt a későbbi jelentésben érthetően nem részletezték. Belső nyugalmuk és a fokozatos fejlődés érdekében mégis a gyakorlatias osztályharc ellen foglaltak állást! A kozákok ezt a lépést nem vették tudomásul, s a házkutatást, valamint az azt kísérő rablást maguk hajtották végre. Mindez „romba döntötte az addigi munka eredményét", noha a „vezetők teljesen tisztázták magukat".63 Az ilyen esetek híre magyarázza a központi területeken már jóval „előbbre" tartó magyar kommunista pártszervezők lesújtó véleményét a hadifogolyszervezetekről. 1918 áprilisában az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt Központi Bizottságához intézett levelükben a párt magyar szekciójának szervezői (Kun Béla és Pór Ernő) a „magukat nemzetközinek, vagy nemzetközi szociáldemokratának nevező" szervezetekről kijelentették: „Azok a hadifoglyok gazdasági kérdéseivel foglalkoznak... ezek munkájával és tevékenységével kapcsolatban semmiféle felelősséget nem vállalunk magunkra.... Nagyon jól tudjuk, hogy ezekben a szervezetekben az ellenforradalmi elemektől kezdve mindenki ott van."6 4 Politikai értékválasztások helyett megnyilvánuló békevágy még a moszkvai szervezők körében is jelen volt, éppen Kun későbbi visszaemlékezése szerint szemben álltak egymással a „hadifogoly érdekképviseleti szervek hívei, főleg a szociáldemokrata párttal szakítani nem akarók vezetése alatt" és a „kommunista forradalmi csoport, amely a hadifogoly-tömegszervezeteket elsősorban mint a kommunizmus iskoláját és az internacionalista vöröscsapatok gyűjtőmedencéjét tekintette..."6 5 Ugy tűnik, hogy a berezovkai fogolybizottságok a Kun által elsőnek jellemzett „szociáldemokrata" jellegű szerveződés résztvevőinek irányítása alatt állt. Legalábbis 1918 kora tavaszáig. Tömegszervezetnek e pillanatban csak némi túlzással tekinthető. Egy még
