Századok – 1996
Tanulmányok - Rainer M. János: A fiatal Nagy Imre (1896–1921) II/229
A FIATAL NAGY IMRE (1896-1921) 241 A barakkok legnagyobb része öreg, korhadó talajú épület volt, melyeket a mi embereinkkel hozattak rendbe. Az alsó korhadt gerendákat újakkal pótolták, mindegyik alá terméskő-fundamentumot tettek cementragasztással, belső padozatát pedig cementbe öntött apró kavicsból készítették, azonkívül minden barakk mellé modern árnyékszékeket építettek, könnyen kezelhető emésztőgödrökkel. A fürdő hideg-, meleg- és gőzfürdő, megfelelő öltözőhelyiségekkel, csapokkal és két-háromszáz lavórral. A mosóhelyiségben praktikus teknóállványok, vízvezetó csövek, kicsapógépek és nagyszerű szárítókamra van. A fertőtlenítőben két hatalmas gőzkazán teljesít 100-150 fokos száraz gőzzel üdvös szolgálatot..."3 4 Ennek a tábornak 8. bataillonjába került Nagy Imre, egy orosz hadifogolyviszonyok között közepes (300 főt befogadó) barakkba. Amint arról szó esett, sem őrvezetői rendfokozata, sem a civil életben megszerzett iskolai végzettsége (hisz ilyen gyakorlatilag nem is volt) nem indokolta volna feltétlenül a közönséges legénységtől való elkülönítését, mégis ez történt. Az elosztótáborban besorolása alkalmával talán a kórházban fekvő, nála valamelyest tapasztaltabb fogolytársak tanácsára középiskolai végzettséget diktált be, foglalkozását — a valóságnak megfelelően — „diákként" határozta meg.3 5 így került tehát a legénységi tábor „intelligens" barakkjába, önkéntesek, tartalékos tisztjelöltek, érettségizett, bizonyos felsőfokú tanulmányokat is végzett emberek közé. Ezzel mentesült a legénységi állomány nagy részére kiterjedő napi munkavégzési kötelezettség alól, ideje nagy része „rendelkezésére állt".3 6 Szellemi fejlődése szempontjából a következő évek — túlzás nélkül mondható — döntőnek bizonyultak. Ebben először is meghatározó a fogolytábor szűkebb környezete, ahol Nagy Imre — jórészt — nála, korábbi „civil" és katona környezeténél képzettebb, műveltebb emberek társaságában töltött két esztendőt. Magyarok, kisebb számban osztrákok és németek voltak a barakk lakói, akiknek fizikai munkát nem kellett végezniük, különféle kulturális, önképző tevékenységekkel, s főleg beszélgetéssel, eszemecserévei, vitákkal múlatták az időt. A berezovkai tábor szellemi élete a szibériai fogolytáborok közül kiemelkedően jelentős volt, színházi előadások, fúvós és vonós zenekarok szerveződtek, sportpályák épültek, a táborban több újságot, sőt folyóiratot kiadtak eleinte kéziratos, másolt, majd nyomtatott formában.3 7 Külön sajátosságként Berezovkán nem csupán a tiszti táborrészben bontakozott ki gazdag szellemi-kulturális élet, hanem a legénységi táborban is. A fennmaradt dokumentumok, naplók persze ennek főként ünnepi alkalmait, a színházi bemutatókat, a kabaréelőadásokat, a válogatott labdarúgómérkőzéseket őrizték meg. Hasonlóképpen az általános fogolyélet kiemelkedő eseményeit, amilyenek pl. a Vöröskereszt képviseletében az anyaországból érkező fogolysegítő, helyzetfelmérő missziók látogatásai voltak.38 A hétköznapi élet ennél sokkal szürkébb, egyhangúbb volt. Nagy Imre 1957-es leírása szerint: „Vég nélküli sakkozás, kártyázás, malmozás volt a fő szórakozás télen. Emlékezések a hazai életre, különösen a hazai ételekre, minden időnket lefoglalta. A fő téma azonban a politika volt, a háború folyása, kilátásai, a békekötés, a hazatérés. Éles politikai vitáink voltak, amelyek nagyon szenvedélyesek, hosszan tartók voltak. A barakkunkban csak értelmiségiek voltak, így ezek a viták érdekesek és színvonalasak voltak."3 9 Kaposváron töltött gyermek- és ifjúkora fontos inspirációkat adott, értékekkel gazdagította, de valószínűleg a táborban
