Századok – 1996
Tanulmányok - Rainer M. János: A fiatal Nagy Imre (1896–1921) II/229
A FIATAL NAGY IMRE (1896-1921) 233 korlatra mentek, hogy aztán felsőipari iskolába mehessenek, művezetők, rajzolók stb. lehessenek." A később sok éven át a társadalmi konfliktusokkal tudósként és politikusként foglalkozó Nagy Imre természetesen visszamenőleges elemzést akart adni elsősorban: „Abban az időben a közvéleményben, főképpen a kispolgári hivatalnoki rétegben, amely elég nehéz viszonyok között, bizonytalanságban tengődött s az értelmiségi pálya, az állami bürokrácia túlzsúfoltsága miatt, a lateinerek küszködése miatt, másrészt a hatalmas ipari fejlődés következtében az a nézet alakult ki, hogy a jövő az iparé, az lehet nyugodt s biztosan nézhet a jövőbe, akinek valamiféle mesterség van a kezében. A középiskolai bizonyítványnál kezdték többre becsülni a munkakönyvet. Ebbe belesegített a szocialista mozgalom izmosodása, a szervezett munkásság növekvő ereje, politikai és gazdasági harcai, tömegmozgalmai stb. A „hazai ipar" pártolása, fejlesztése, a tulipán-mozgalom mind, mind az ipar felé terelte a század elején nemcsak a tőkét, a beruházásokat, hanem a közvélemény érdeklődését is. Ez ragadott magával engem is." A tárgyszerű indoklás azonban nem fedi el a család válságának e vonatkozását. „Anyám erről hallani sem akart.... A negyedik gimnázium elvégzése után így nem is sikerült a szándékom, s ősszel beiratkoztam az ötödik osztályba.... Nehezen éltünk. A taníttatás költséges volt. A tanulás sem valami jól ment. Ötödik osztályban félévkor matematikából intőt (azaz: elégtelent — R.M.J.) kaptam. Ez végképp megérlelte bennem azt az elhatározást, hogy gimnáziumi tanulmányaimat abbahagyom. Anyám nagyon ellene volt, sokat sírt miattam... Elmentem lakatosinasnak azzal a szándékkal, hogy egy esztendei gyakorlat után felső ipariskolába iratkozom Budapesten."18 A kaposvári gimnázium anyakönyve szerint Nagy Imre 1912. február l-jén „lépett ki" az iskolából „gyenge előmenetel és szegénység miatt szülői kívánságra".1 9 1912. februárjától 1914. nyaráig, nem egészen két és fél évig, tizenhat és tizennyolc éves kora között Nagy Imre fizikai munkásként dolgozott. Családja anyagi helyzete a felső ipariskolát sem engedte meg számára. Tanoncéveit Kaposvárott kezdte, épületlakatosként egy kis műhelyben, még 1912-ben Losoncon folytatta a helyi Mezőgazdasági Gépgyárban, géplakatosként. Egy év után hazatért és Friedrich Géza géplakatos- és esztergályosmesternél folytatta a szakma tanulását. Pontosan két évvel azután, hogy a gimnáziumot abbahagyta, megszerezte a segédlevelet, de maradt Friedrich műhelyében, egészen 1914 nyaráig. Ahogyan a szülők, különösen az édesanya, úgy a kamasz Nagy Imre elképzelése sem vált valóra a jövőről. Munkás, tanonc- és segédéveiről élete végén írott sorait át- meg áthatja egy legalábbis nevében munkás-mozgalomban letöltött élet kötelező pátosza a „munkás" fogalma iránt, de legalább ennyire világos, hogy nem a géplakatosi segédlevél állt elgondolásai középpontjában, hanem a felső-ipariskola elvégzése, s valamilyen középfokú vezetői munkakör. Kudarca ezúttal egyértelműen a család anyagi helyzetéből eredt: a budapesti gépgyárban dolgozó rokon, akinél az iskola elvégzése idején lakott volna, elvesztette állását. Ha összevetjük a két meghatározó periódus leírását, úgy tűnik, hogy a gimnáziumi évek élményei, az ahhoz kötődő értékek fontosabbnak és elevenebbnek tűntek 1957-ben, mint a munkáslété. Míg az előbbi időszakból számos konkrét esemény és jó néhány személy többé-kevésbé pontosan rögzített képe (tanárok, a család barátai, rokonok) maradt a fél évszázaddal későbbi politikus emiékeze-
