Századok – 1996
Tanulmányok - Rainer M. János: A fiatal Nagy Imre (1896–1921) II/229
234 RAINER M. JÁNOS tében, munkaadói, munkatársai elmosódottak. Amíg a gimnazista szünidők, a csákányi és más, jobbára tehetősebb paraszti kapcsolatok leírása életteli, addig a munkásévek ábrázolása tárgyszerűbb, érzelmektől mentes. Bár nem egy helyen hangsúlyozta 1957-ben a vasas szakma iránti érdeklődését, a végzett munka felsorolása inkább olyan, mint egy leltár. Ellentétben a gimnáziumi gyermekévek számos konkrét esetleírásával, a tanoncidőkről egyetlen „történetet" sem tartott Nagy Imre feljegyzésre méltónak. Még a később egész életének keretet adó mozgalommal való korai találkozás leírása is eléggé sémaszerű és üres: „...a munkásotthon... abban az időben a Bárány szálloda udvari helyiségeiben volt, szemben a mi műhelyünkkel, a Fő utcán.... Újságot, könyveket kaptunk és vettünk, ünnepségekre, előadásokra eljártunk. Új szellem, új gondolatok érlelődtek bennünk, a szocializmus eszméi. Bent voltunk a munkásmozgalomban, a munkásosztály soraiban."2 0 Ehhez képest például a sport, nevezetesen a labdarúgás és a kötöttfogású birkózás iránti vonzalma — ami felnőtt életében nem játszott jelentősebb szerepet, bár például futballmérkőzésekre néha miniszterként, miniszterelnökként is kijárt — sokkal részletesebben jelenik meg. Elképzelhető, hogy a munkásmozgalommal való találkozását, s egyáltalán a politikával való kapcsolatát befejezetlenül maradt önéletírása későbbi fejezeteiben szándékozott összegezni. Az elkészült részek mindenesetre minden egyes főbb személyes állomás és történelmi esemény kapcsán a politikai élmények, az „állásfoglalás" hiányát mutatják. 1914 nyarán, családi befolyásra, a már kenyérkereső, szakmával rendelkező tizennyolc éves fiatalember újabb pályamódosításra szánta el magát. Édesanyja nem adta fel korábbi elképzelését és maga mellé állította az apát is, akinek elgondolásait saját jövőjéről Nagy Imre egyébként mindeddig nem rögzítette. Az együttes rábeszélés hatására kilépett Friedrich lakatosműhelyéből és beiratkozott a kaposvári felsőkereskedelmi iskolába. Ha a gimnáziumi érettségi és a köztisztviselői pálya nem is, de valamilyen szakirányú középfokú bizonyítvány és egy magántisztviselői állás kétségtelen közelségbe került. Sőt, részint valósággá vált. A tizennyolcadik életévét éppen hogy betöltött géplakatos-segéd a döntést követően azonnal szakított korábbi életével és dr. Szűcs Rezső úgyvédi irodájában („irodai munkára") helyezkedett el az 1914. szeptemberi tanévkezdésig hátralévő hónapokra.21 Szűcsről önéletírásában Nagy Imre szinte egy szót sem írt. Pedig Hudra László mellett, (akiről részletes emberi és politikai portrét adott a gimnázium kapcsán), Szűcs volt a kaposvári ifjúkorból a másik személy, akivel Nagy Imre biztosan kapcsolatban állt a háború után, a húszas években, mind a legális, mind az illegális munkásmozgalomban. Egyrészt Szűcs ellátott valamilyen jogvédő, jogsegélyző munkát a kaposvári MSZMP-szervezet mellett, másrészt 1929-ben feltehetően őt szemelte ki Nagy a kommunista párt legális parasztlapja szerkesztőjének és kiadójának.2 2 1914-es ismeretségük csak néhány hónapig tartott, mégsem valószínű, hogy későbbi szerepe okán Nagy Imre 1957-ben már ne emlékezett volna rá. Talán inkább a konstruált per előtt álló politikus memóriája szelektált: a kisdiákra nagy hatást gyakorló Hudra később kommunista lett, Szűcsöt viszont 1929-ben mint „Károlyi hívét" jellemezte, s tervezett együttműködésükből nem lett semmi.
