Századok – 1996

Tanulmányok - Rainer M. János: A fiatal Nagy Imre (1896–1921) II/229

232 RAINER M. JÁNOS ház udvari lakásába, az istálló melletti, volt kocsis lakásba."1

4

Nagy József ezt követően kocsisként, majd a világháború után raktárosként dolgozott.1

5 Iskolák A parasztságból való kiemelkedés másik útját, vagy inkább következő lépcsőjét valószínűleg elsősorban az anya, pontosabban az ő elképzelése képviselte, s ez már a legszorosabban összefüggött a gyermek Nagy Imrével. Az ötödik elemi osztály elvégzése után beíratták a kaposvári Állami Főgimnáziumba, ahol 1907-1912 között négy és fél osztályt végzett el. Elemista korában Nagy Imre nem volt színjeles tanuló, de kirívóan gyenge eredménye sem akadt. Bizonyítványai jeles és közepes között mozogtak, az egyes tárgyakból kapott érdemjegyei ugyancsak többnyire e két érték között. Ehhez képest gimnáziumi tanulmányi eredményét maga is „közepesnek" minősítette, s ezt bizonyítványai is alátámasztják.16

A középiskolai tanulmányok azonban a szülők helyzetéhez, a kispolgárság és fizikai munkát végzők közötti állapothoz képest mindenképpen emelkedést ígértek. Gimnáziumi éveinek hatása — noha tanulmányait megszakította —jelentősnek tűnik. Visszaemlékezéseiben két tanárát is számára fontos, példaszerű személyiségként említette: Hudra Lászlót, magyarlatin szakos osztályfőnökét és református hittanárát, Csertán Mártont. Hudra, aki a korai kaposvári szócialista mozgalom egyik kiemelkedő alakja volt, a magyar irodalom oktatásán keresztül fontos eszmei alapozást adott tanítványainak. „Izzó hazaszeretete, Habsburg gyűlölete, Kossuth tisztelete, a magyar nemzeti függetlenség és szabadság eszméjének odaadó harcosa, Hudra a magyar nyelv és irodalom tanításon keresztül belénk oltotta ezeket a nagy nemes eszméket." Aligha véletlen, hogy az 1956-os forradalom után Nagy Imre ennyire hangsúlyozta ezt az eszmei alapozást, amelyet mellesleg a kommünben való részvételért 1919 után bebörtönzött tanárától kapott. Ugyanakkor Csertán Márton volt az egyetlen, aki Nagy Imre életének alakulását is befolyásolni akarta. „Fellépésem, előadóképességem, modorom és jó hangom miatt református papnak szánt." Ez a nagyon jellegzetes, és a várható költségek miatt leginkább elérhető perspektíva nem állt messze anyja elképzeléseitől, aki „ hivatalnokot, tanult embert akart látni belőlem".1

7

A második felemelkedési változat megrekedésének okai részben azonosak az elsővel. Az alapvető ok a gyenge tanulmányi előmenetel: az 1911/12-es tanév első félévében Nagy Imre matematikából elégtelent kapott, s ezzel elvesztette tandíjmentességét. Ugyanerre az időre esett apjának állásvesztése is, de nem kevésbé súlyosan eshetett latba a kamasznak a szülőkétől, elsősorban az anyjáétól eltérő elképzelése, amelyre már inkább a baráti kör könnyebben átlátható és követhető pályaelképzelései hatottak. A négy és fél évtizeddel későbbi visszaemlékezésben e ponton tűnik fel az első konfliktus az addig minden anyagi nehézség ellenére szinte idilli gyermekkor során: „Szándékom, hogy a gimnáziumi tanulmányaimat abbahagyom, már korábban megérlelődött bennem, a negyedik osztály elvégzésekor. Az ösztönzést erre az a körülmény adta, hogy iskolatársaim közül többen, Jankovics Guszti, Ullman Béla, a kórházi főorvos fia és mások, ipari pályára mentek. A negyedik gimnázium elvégzése után egy évi műhelygya-