Századok – 1996
Tanulmányok - Molnár András: Az egyesületek szerepe Batthyány Lajos politikai pályafutásában (1840–1847) I/3
18 MOLNÁR ANDRÁS támadások egyik felbujtója a volt tulajdonos, Lichtl Károly, a másik pedig a Batthyányt korábban feltétlenül kiszolgáló Kossuth volt. Az ügyet „Kossuth piszkálja, antipátiából Batthyány ellen" - jegyezte fel a naplójában ekkoriban Széchenyi.4 2 Annak a magyarázata, hogy miért fordult szembe Kossuth Batthyányval (aki különben kivédte a támadásokat, és továbbra is az egyesület elnöke maradt) alapvetően két dologban keresendő. Az egyik az, hogy Batthyány a Cukorfinomító Gyár-egyesületben Széchenyi támogatását is nélkülözhetetlennek tartotta, és Széchenyi megtartásának érdekében hajlandó lehetett bizonyos engedményekre, amivel féltékennyé tehette Kossuthot. A másik, ennél fontosabb ok pedig a Gyáralapító Társaság megalakulása körüli nézeteltérés volt. Batthyány Lajos igazgatóválasztmányi tag volt az 1844. december 22-én megalakuló Gyáralapító Társaságban is, amelynek eszméje Kossuthtól származott. A társaság alapszabályait Kossuth szűkebb köre dolgozta ki, azzal a céllal, hogy az 1844 októberében alapított Védegylettől politikai okokból távol maradó erőket is megnyerjék. December 18-ára már együtt volt az induláshoz szükséges 100 000 ftnyi aláírás, így a december 22-i alakuló ülésen megválasztották a vezetőket; elnökül a konzervatív főurak pártfogását reprezentáló Keglevich Gábor grófot, míg alelnökül Széchenyi Istvánt. A Társaságban mind az ellenzék, mind a kormánypárt a saját elképzelését próbálta elfogadtatni; az ellenzék a Védegylet támaszát látta benne, és maga mellé kívánta állítani a konzervatívok anyagi és erkölcsi támogatását, míg a kormánypárt az ellenzék ellensúlyozására és céljainak kisajátítására törekedett. A helyzetet tovább bonyolította, hogy az ellenzék bizalmát elvesztő Széchenyi is a kormánypártot próbálta megnyerni bizonyos reformelképzések támogatásához. Batthyány szerencsétlen módon közvetítő, kiegyenlítő próbált lenni Kossuth és Széchenyi eltérő érdekei és egymást keresztező ambíciói között. Széchenyit ő maga nyerte meg Kossuth elképzelése számára, Széchenyi azonban még Batthyány rábeszélésére is csak úgy vállalta az alehxokséget (és ajánlott nem kis összeget), hogy Batthyány megígérte; Széchenyi pártfogoltja, Clark Ádám is bekerül az igazgatóválasztmányba. A december 22-i választás alkalmával Clark tagságát leszavazták mire Széchenyi felelősségre vonta Batthyányt. Batthyány ekkor — talán azért, hogy befolyásának kicsorbult presztízsét helyreállítsa — Széchenyi mellé állt. 1845. február 2-án beválasztatta Clarkot, sőt, barátainak nem kis bosszúságára (nehogy elveszítse Széchenyi támogatását) még abba is hajlandó volt belemenni, hogy ellenezze Kossuth igazgatóvá választását. A január 5-i választmányi ülésen — Kossuthot mellőzve — pályázatot írtak ki az igazgatói szék betöltésére, mire Kossuth február 3-án kilépett a választmányból. Batthyány közben összezördült a Kossuth igazgatóságát feltétlenül támogató Teleki Lászlóval, aki szerint Széchenyi az orránál fogva vezette Batthyányt, és Batthyány „személyes okból" agitált Kossuth ellen. Telekit nem hatotta meg Batthyány 1845 januárjának végén tett közvetítő javaslata sem, amely szerint, ha az aláírások elérik a 400 000 Ft-ot, Kossuthot jelölné igazgatónak. Nem méltányolta Batthyány javaslatát Széchenyi és Kossuth sem, így Batthyány „egyensúlyozó" taktikája kudarcba fulladt. Kossuth távozása után Széchenyi is sértődötten hagyta el a Gyáralapító Társaságot, amely még elvegetált egy ideig, míg végleg el nem sorvadt. Batthyány és Kossuth egyébként később, 1847 elején állítólag a
