Századok – 1996

Tanulmányok - Ormos Mária: Németország és Ausztria–Magyarország viszonya. Az új Mittel-Europa-terv 1917–1918 II/207

ÚJ MITTEL-EUROPA TERV (1917-1918) 211 tést."8

Érdemes megjegyezni, hogy Vilmos nem állt e követelménylista mellé, hanem említett táviratában azt hangsúlyozta, hogy Németországnak nem szabad felesleges nehézségeket okoznia az amúgy is nagyon nehéz helyzetben lévő Ausztriának, és ezért ő, a császár hajlik a talán érthetetlennek látszó, de mégis szükséges engedményekre. 1917. november 3-4-én német katonai, külpolitikai és gazdasági szakemberek vitatták meg azt az anyagot, amit a Bécs javaslatára november 6-ra összehívott német-osztrák konferencia elé akartak terjeszteni. E tanácskozásról csak egy olyan összefoglaló feljegyzés maradt ránk, amely a végeredményeket rögzítette, és amelyből még az sem állapítható meg, hogy azon személy szerint kik vettek részt. A lényeget a feljegyzés a lengyel kérdésben így adja vissza: „Egyetértés van abban, hogy Németországnak nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy az államjogi egyesülés Ausztria és Lengyelország között oly laza legyen, amennyire csak lehetséges, leginkább csak egy perszonálunió formájában államjogi kötelékek nélkül." A határokat illetően a jelenlévők leszögezték, hogy azoknak lényegében véve ugyanazoknak kell lenniük, „akár egy önálló, kiváltképpen Németországra támaszkodó Lengyelországot teremtenek, akár betagolják Lengyelországot Ausztriába." Bizonyosnak látták ugyanakkor, hogy e határt le kell zárni a bevándorló zsidók elől. Megegyeztek a részvevők abban is, hogy Ausztria-Magyarországnak le kell mondania Romániáról, el kell ismernie Szerbia függetlenségét, stb., úgy, ahogyan a tábornokok megelőzően követelték. Az eredeti lista azonban most még azzal is kibővült, hogy egy osztrák sáv átengedése árán közvetlen vasúti összeköttetést akartak biztosítani Magyarország és Németország között, vélhetően azért, hogy a magyar gabona gyorsabban, biztonságosabban, olcsóbban és nagyobb mennyiségben jusson el a német piacra. A konferencia egyébként rendszerezte és logikus rendbe állította a közlekedési kérdéseket. Rendezni akarták mindenek előtt a Balkánra és a Keletre vezető víziutak használatát. „A német kormány eddigi kívánságai — olvasható a szövegben — a balkáni közlekedés szempontjából fontos víziutak kiépítése tekintetében — Duna, Duna-Majna Csatorna, Elba, kapcsolat a Duna és az Elba között, a Duna szabályozása a Vaskapunál és az attól délre futó katarakta-szakasz9

Turnu Severintől lefelé — nagyrészt Ausztria ellenállásán hiúsultak meg." Most — szögezték le — mindezt el kell érni, úgy, hogy a német hajóstársaságok koncessziói, valamint az állomásozás, a rév stb. kérdéseiben a németek ugyanazokat a jogokat élvezzék, mint az osztrákok. Egyetértettek a tanácskozás részvevői abban is, hogy Ausztriának messzemenő tarifakedvezményeket kell nyújtania saját területén a német tranzitforgalomra, amely a Balkánra és Romániába irányul. Végül foglalkozott az értekezlet az esetleges gazdasági szerződéssel, amit egyelőre nem neveztek vámuniónak. A vonatkozó rész az összefoglalóban így hangzik: „Egy gazdasági szövetség Németország és Ausztria között az alkancellár úr fejtegetése szerint, amellyel szemben senki sem emelt kifogást, a tervezett osztrák-lengyel megoldás elengedhetetlen feltételének látszik, abban az értelemben, hogy létrejöjjön egy zárt gazdasági terület közös külső vámokkal a főkérdésekben, a belső vámok lehető megszüntetése mellett, azonos jogokkal a telepítés,