Századok – 1996

Krónika - Sashegyi Oszkár(1915–1994) (Ress Imre) I/200

KRÓNIKA 203 Hivataltörténeti munkássága a levéltári gyakorlatban olyan fontos határterületekre is kiterjedt, mint az irattári és ügyviteli rendszerek kialakulásának és fejlődésének vizsgálata. Ilyen jellegű kutatásainak summázatát „A levéltári ismeretek kézikönyve" című gyűjteményes kötet tartalmazza, amelynek 22 fejezete közül, több mint a fele Sashegyi munkája. Eredetileg levéltárkezelői szaktanfolyamok céljára szánták, de magas színvonala folytán az egyetemi levéltárosképzésben is vezérfonalként szolgál. Pályájának szerves tartozéka, hogy évtizedeken keresztül részt vett a levéltárosok különböző szintű képzésében és speciális ismereteket nyújtó továbbképzésében. Kormányzattörténeti előadásokat, német paleográfiai gyakorlatokat tartott. Ennek eredményeként készült el a „Német forrásszöveg olvasási gyakorlatok" című oktatási segédkönyv bevezető tanulmánya. 1956-tól minden évben ő állította össze a levéltári gyakornokok számára a személyre szabott munkaprogramot, s a gyakorlat idején feldolgozandó szakirodalmat. 1964-ben osztályvezetői és referensi beosztásának megtartása mellett tudományos főigazgatóhelyettessé nevezték ki. Az állománygyarapítás, a kiadványszerkesztés, a kutatószolgálat, a bel- és külföldi tudományos tájékoztatás és a gyakornokképzés tartozott feladatkörébe. Az igazgatási feladatok eredményes megoldása érdekében mindig a hivatali előírások szerint intézkedett, de alkata mentes volt az eljárást feleslegesen áthárító bürokratikus allűröktől. Kellő tapintattal különítette el és óvta meg kollégáit a levéltári zárt világban könnyen sebeket ejtő, olykor csupán másodlagos jelentőségű ügyektől, sokszor magára vállalva azok elintézésének terhét és ódiumát. Szívügyének tekintette a színvonalas kutatói tájékoztatást. Különösen ügyelt arra, hogy a külföldi tudományos megkeresésekre adott válaszok az Országos Levéltár reputációjához illően szakmailag megalapozottak, nyelvileg kifogástalanok legyenek. Az intézmény nemzetközi hírnevét azzal is öregbítette, hogy az 1960-as évektől kezdve a német levéltári folyóiratokban rendszeresen ismertette a magyar levéltárügy eredményeit és a levéltári irodalom kiemelkedő alkotásait. A tudományos feladatok megoldásában igényes, pontos munkát követelt, nagyra becsülte a szakmai tudást, méltányolta a szűk levéltári profilt meghaladó eredményeket. Nagy figyelmet fordított a fiatalok felkészítésére, a levéltárosi pálya tudományos lehetőségeinek megismertetésére. Amikor az 1960-as évek végétől viszonylag nagy számban kerültek friss diplomával munkatársak az Országos Levéltárba, az osztályára beosztott gyakornokokkal hetente beszélte meg a rendezés, a repertorizálás vagy a lajstromkészítés során felmerült problémákat, átsegítve őket az olvasati, szövegértelmezési nehézségeken. A hivatali kötelmek engedte keretek között sokunknak egyengette tudományos pályakezdését. A hivatali teendők mellett egyre kevesebb ideje maradt a tudományos munkára, ezért hatvanharmadik életévének betöltése után nyugállományba vonult. Elete egyik megtisztelő feladatának tartotta, hogy már nyugdíjasként két kötetnyi válogatást adott ki Széchenyi István döblingi műveiből. Vérbeli filológusként foglalkozott a legnagyobb magyar által is használt arisztokratikus bécsi rétegnyelv pontos visszaadásának kérdésével. Saját költségén többször is a császárvárosba utazott, hogy korabeli lexikonok, etimológiai- és tájszótárak segítségével, valamint nyelvészekkel konzultálva fejtse meg Széchenyi olykor talányos nyelvi fordulatainak értelmét. A „Blick" elavult, hibás régi fordítása helyett újat készített, s az