Századok – 1996

Történeti irodalom - Radev Sztojan: Predizvikani izpovedi (Ism.: Niederhauser Emil) I/198

198 TÖRTÉNETI IRODALOM lehet Magyarország autonóm része; Erdély helvetizálása svájci mintára létesítendő nemzetiségi kantonok létesítésével. Sok-sok vita után végül is az szűrődött le, hogy a Székelyföldet területi autonómia illetné meg, egyébként azonban személyi jogon jár autonómia a magyar etnikumnak, főleg közigazgatási, egyházi, iskolaügyi vonatkozásban. Ezért kell szót emelni Genfben a Nemzetek Szövetségénél és az Európai Szervezett Nemzetkisebbségek Kongresszusán; a Duna-európai Konföderáció gondolatától elütni a Páneurópa-mozgalom igenléséig. Az erdélyi magyarság, feladva kezdeti belpolitikai passzivitását, létrehozta legális politikai szervezeteit, országos pártját, kapcsolatokat keresett a román pártokhoz és a németekéhez. Választási paktumokat kötött, vagy önállóan lépett fel; képviselőket, illetve szenátorokat juttatott — váltakozó sikerrel — a romániai törvényhozásba, akik alkotmányos módon és eszközökkel küzdöttek a magyar nemzetiség jogaiért, amelyeket elsikkasztottak, újra és újra súlyosan megsértettek. Az egységes román nemzetállam eszméjéhez ragaszkodó konok centralizálással unifikáló román politika és az általa irányított román közvélemény — az egyes rokonszenvező román megnyilatkozások semmibe vételével — szeparatizmussal vádolt minden regionalista, decentralizációs, autonomista törekvést. Az erdélyi magyarnémet kisebbségi együttműködést meghiúsította az utóbbinak az előbbi rovására tett viszonylagos engedményekkel. A román politika igyekezett kihasználni az erdélyi magyarság táborán belül mutatkozott ellentéteket is. Az Országos Magyar Párt kolozsvári vezetőségében szerepet játszott konzervatívok és a párt ún. kalotaszegi frakciójába tömörült progresszívek vitáit nyomon kísérve, a szerző jogos kritikát gyakorol azon forradalmi emigráns, marxista körök fölött is, amelyek a konzervatívok súlyát és szerepét eltúlozva és eltorzítva akarva-akaratlan a román politika magyarellenes praktikáit erősítették. A Korunk című folyóirat értetlensége és ellenszenve a transzilvánizmussal szemben megnyilatkozott az 1928-ban indult Erdélyi Helikonnal folytatott vitáiban is. Az erdélyi szász Klingsor viszont rokonszenvezett a transzilvanizmussal, azzal a gondolattal, hogy Erdély az erdélyieké, Erdély nemzetiségeinek meg kell kapniuk azt a jogot és lehetőséget, hogy autonóm módon ápolhassák népiségüket, kultúrájukat. Példamutató alapossággal jellemzi a szerző a különböző irányzatú korabeli erdélyi lapokat, szerkesztőit, főbb munkatársait, a romániai, közelebbről pedig az erdélyi politikában szerepet játszott magyar, román, szász személyiségek életútját; írók, költők, s a szellem más jelesei programadónak bizonyult legfontosabb megnyilatkozásait. Ady szellemi öröksége, Jászi Oszkár hatása figyelemre méltó. A szász Brandsch és Roth, a román Goga, Iorga, Emil Isac magyar kapcsolatainak megvilágítása igen lényeges. Az erdélyi magyar politika főbb szereplői — Ugrón István, Bethlen György, Grandpierre Emil, Kós Károly, Bernády György, stb. — közül különösen Paál Árpád bemutatása újszerű, eddig ismeretlen, igen gazdag irathagyatéka feltárásának köszönhetően. A szerző óriási munkát végzett, és rendkívül nagybecsű eredményekre jutott. A könyvének függelékében közzétett táblázatok, diagrammok, térképek mellett a felhasznált források és irodalom nagy gondossággal összeállított terjedelmes jegyzéke a téma további tanulmányozásához is segítséget ad. Tilkovszky Lóránt Sztojan Radev PREDIZVTKANI IZPOVEDI Szófia, 1995. Izdatelszka kfsta, 192 1. KIKÉNYSZERÍTETT VALLOMÁSOK Sztojan Radevnek jónéhány könyvét ismertette már folyóiratunk, a bolgár-magyar kapcsolatok és általában a bulgárisztika elismert szakértője. Ebben a könyvében 1991-1994-ben írt publicisztikájával ismerkedhetünk meg. A könyvhöz a jól ismert medievista, Dimitt'r Angelov írt bevezetőt, ebben hangsúlyozza, hogy a bolgár forradalom Cirill és Metód óta mindig a leghumánusabb volt. 893-ban a preszlavi nagy nemzetgyűlés Európában első ízben tette a népnyelvet irodalmi nyelvvé. A cikkek három nagy csoportba sorolódnak. Az első címe: A múlt — a jövő tanítómestere. Radev is az irodalmi nyelv korai voltát, európai elsőbbségét hangsúlyozza, a reneszánsz előzményét látja a 893-as lépésben. Bulgária már akkor Európa része volt, most mégis Európa felé kell haladnia. Egy másik cikkben az oszmán uralom szörnyűségeit vázolja fel. Nyugaton ma civilizációk találko-