Századok – 1996

Történeti irodalom - Radev Sztojan: Predizvikani izpovedi (Ism.: Niederhauser Emil) I/198

199 TÖRTÉNETI IRODALOM zásának nevezik ezt, mert ők nem élték át az oszmán uralmat. Konstantinápoly 1453-ban csak egy hónapig állt ellen a török ostromnak, Tirnovo, a bolgár főváros 1393-ban három hónapon át védekezett. Hriszto Botev annak idején bírálta a Nyugatot, б volt akkor az igazi európai. Ma szemére hányják Bulgáriának a török kisebbség kérdését, pedig Törökországban sem lehetséges etnikai párt. Az 1876-os Áprilisi Felkelést ma átértékelik Bulgáriában, Radev a kortárs európai államférfiakat és költőket idézi az igazi értékelés érdekében. Igaz, hogy 1878-ban az oroszok szabadították fel Bulgáriát, de meg szoktak feledkezni arról, hány bolgár halt meg ennek során. Felveti a macedón kérdést, amely az előző rendszerben tabu volt, 1946-ban Bulgáriában erőszakkal kényszerítették az embereket arra, hogy macedónnak vallják magukat. Az Állásfoglalás c. második részben egy bolgár könyv ismertetése kapcsán Sztefan Sztambolov ellentmondásos alakját ismerteti, és megállapítja, hogy a hazát szolgálta. Egy francia könyv ismertetése során kifejti, hogy az iszlámnak sohasem volt civilizatórikus hatása. A bulgáriai muszlim kisebbség bolgárrá visszatérítésének az 1980-as években folytatott erőszakos gyakorlatát elítéli, de utal rá, hogy a törökországi kisebbségek kérdésével nem illik foglalkozni. A két világháború között létrehozott macedón, dobrudzsai és trákiai intézetek pozitív szerepét hangsúlyozza, 1947-ben betiltották őket. A macedón tudományos intézet csak 1990-ben alakulhatott újjá és folytathatta a Makedonszki Pregled (Macedón Szemle) c. tudományos folyóirat kiadását. Az 1913-as második Balkán-háború jubileuma kapcsán arra utal, hogy a bolgár diplomácia azt nem készítette elő, nem szerezte meg Oroszország és Ausztria-Magyarország előzetes támogatását, sőt a szerbekkel szövetkezett a Monarchia ellen, amit a szerbek aztán tudomására is hoztak a Ballhausplatznak. így persze a háború nemzeti katasztrófával végződött. Ma ebben a kérdésben is nemzeti nihilizmus uralkodik, a rádióban a megemlékezés során jazzmuzsika volt hallható. A Szovjetunióban hivatalosan 374 000 bolgár élt, de erről nem volt szabad írni. Az ottani fiatalok már asszimilálódnak. Bulgária nem törődik velük, még rádió- vagy tévéműsort sem sugároz nekik. Az utolsó még működő bolgár lapot az a Hruscsov tiltotta be, aki maga is bolgár-tatár származású volt. Bulgáriában az elmúlt rendszerben 30 000 ázsiai, afrikai és latin-amerikai hallgató végezte el az egyetemet, de szovjetunióbeli bolgár egy sem. Nyugaton van bolgár ortodox egyházi szervezet, a volt szovjet területen nincs. Egy szófiai nemzetközi konferencia kapcsán, amely a ciprusi kérdéssel foglalkozott, Radev ismét az oszmán hódítás kegyetlenségeit idézi fel. 717-18-ban Tervel bolgár kán Konstantinápolynál megállította az arabokat, mint Martell Károly 732-ben, de erről nem szoktak megemlékezni. A ciprusi török agresszió csak epizód az oszmán támadások sorában. A Balkán népei pedig akkor és most is egymással harcolnak. Az ortodox egyház is defenzívában van. Az átmenet problémái a harmadik rész címe; itt rövidebb cikkek sorakoznak. A pártállami monopolizmust ma újabb monopolizmus váltja fel. A 20. század a nemzeti szabadságharcok korszaka, a birodalmak felbomlásáé. A Szovjetunió többek között a nemzeti kérdés miatt esett széjjel. Ma újra emlegetik a pánszlávizmus veszélyét, a pántürkizmus fenyegetését negligálják. Félő, hogy a Balkánból megint ütközési zóna lesz. Bulgária ma senki támogatására sem számíthat. Több ízben kerül elő a tudomány szerepe az átmenetben, Radev élesen bírálja elhanyagolását, s nem egyszer utal a bulgarisztika jelentőségére, amelyet ma elhanyagolnak. Kikel az újgazdagok ellen, az új elit kirabolja az országot. Másutt mindig előbb jött létre a burzsoázia, a Balkánon előbb hódították meg a hatalmat, mielőtt még a burzsoázia kialakulhatott volna. Most már a romák, sőt a sopok is nemzetiségként jelentkeznek. A demográfiai, ökológiai problémák, gazdasági nehézségek, az elintézetlen nemzeti kérdések voltaképpen káoszt teremtettek. Ezzel szemben a kormányzatnak a családot kellene védelmeznie. Nemzeti egyetértésre van szükség a demokrácia és a szociális piacgazdaság létrehozása érdekében. Az erről szóló cikkel zárul a kötet. Mint látható, a szerző az elmúlt rendszer számos hibáját élesen bírálja, de az újnak többnyire a nemzeti nihilizmust veti szemére, ezzel szemben utal a bolgár nép európai szerepére. A demokratikus rendszert üdvözli, de a nyugati imperializmust továbbra is elítéli. A rendszerváltozás utáni bizonytalanság, sőt kilátástalanság nálunk sem ismeretlen. Ezért lehet érdekes Radev könyve, ha mi nem is az általa képviselt nemzeti úton keressük okvetlenül a megoldást. Mi is távol vagyunk valamiféle megoldástól, ezért Radev kritikáját a mai helyzettel szemben együttérzéssel tudjuk nyugtázni. Niederhauser Emil