Századok – 1996

Történeti irodalom - Roth Harald: Politische Strukturen und Strömungen bei den Siebenbürger Sachsen 1919–1933 (Ism.: Tilkovszky Loránt) I/195

196 TÖRTÉNETI IRODALOM Szövetségének (Verband der Deutschen Gross-Rumäniens) csak 1921-re teljessé vált megalakulása volt — csak látszateredménnyel járt, mert valójában minden egyes településterület lényegében önállóan szervezkedett, s inkább csak a román kormánnyal szemben, illetve a külföld felé igyekezett az egységes német reprezentáció benyomását kelteni. A Rudolf Brandsch vezetése alatt álló szervezet mint ilyen tartozott az Európai Német Népcsoportok Szövetségéhez (Verband der deutschen Volksgruppen in Europa), amelynek szintén Brandsch lett az elnöke; helyét 1931-ben adta át a bánáti svábok vezérének, Kaspar Muth-nak. Nagy-Románia Német Parlamenti Pártja (beutsche Parlamentspartei in Gross-Rumänien) is Brandsch elnökletével alakult meg, de e pozíciójából kiszorította őt nagy riválisa, Hans Otto Roth, aki 1922-től egészen a királyi diktatúra 1938. évi bevezetéséig volt a párt elnöke. Brandsch szoros kapcsolatai az erdélyi románok nemzeti pártjához — (1926 óta: Országos Román Nemzeti Parasztpárt) — fűződtek, Roth a román liberálisokhoz húzott. A szerző kitűnően ábrázolja eltérő egyéniségüket, jellemüket. Különösen figyelemre méltó Brandsch szerepének bemutatása" a Iorga-kormány által feállított, közvetlenül a miniszterelnöknek alárendelt nemzeti kisebbségek hivatala élén, helyettes államtitkári minőségben, 1931-1932-ben. A Romániai Németek Művelődési Hivatala (Kulturamt der Deutschen in Rumänien), amelynek 1922-1932 közt Nagyszebenben volt a központja, (azután Bukarestbe helyezték át), csak formálisan volt a Nagy-Romániai Németek Szövetségének alárendelt szerv: önállóan fejtett ki sokrétű és nagyszabású tevékenységet Románia minden német településterületén, Richard Csáki vezetésével, aki 1933-ban a külföldi németekkel foglalkozó stuttgarti intézet, a Deutsches Auslandsinstitut főtitkára lett. A szerző méltán foglalkozik jelentőségének megfelelően a Kulturamt tevékenységével. Rendkívül figyelemreméltó a kötetben az erdélyi szászság életében oly nagy szerepet játszott evangélikus egyház helyzete alakulásáról s annak következményeiről festett kép. A román agrárreform során a szász evangélikus egyház jórészt elveszítette birtokait, amelyek jövedelme nem utolsósorban az általa fenntartott iskolák kiterjedt hálózatának költségeit fedezte. Sokhelyütt kezdetben sztrájkba is léptek a tanítók, fizetésük folyósításának nehézségei miatt. A — ráadásul igen rendszertelen — román államsegély lényegesen kisebb volt, mint amit az erdélyi szász iskolák korábban a magyar államtól kaptak. A világháború idején hadikölcsönökbe fektetett jelentős öszszegek elvesztek, s a korona-átváltás is igen nagy veszteséggel járt. Az erdélyi szász pénzintézetek megszokott támogatására sem lehetett számítani a súlyossá vált körülmények között. Válságos helyzetén a minden (evangélikus) néptársra kirótt adó drasztikus emelésével, és annak állami adók módjára történő szigorú behajtásával igyekezett segíteni az egyház, ami széleskörű elégedetlenségi mozgalomhoz, bizalomvesztéshez, egyház- és papságellenes megnyilvánulásokhoz, az egyházból való kilépéssel fenyegetődzéshez vezetett. A szász evangélikus egyház számára aggasztó jel»-seggé vált, hogy az elkeseredettek gyakorta a román kormányhoz fordultak panasszal, s tartani kellett attól, hogy a szász evangélikus iskolák terheit nem bíró szülők román állami iskolákba Íratják át gyermekeiket, akik számára azok készek voltak német tagozatokat létesíteni. Az elégedetlenek jelentős leépítéseket sürgettek, egyházi intézmények, iskolák számának redukálását, az egyházi alkalmazottak körének szűkítésével, jövedelmeik csökkentésével. Az egyházvezetés nem akart erre az útra lépni, ellenben németországi egyházi, társadalmi szervezetek által közvetített, de jórészt a németbirodalmi állami költségvetésből származó segélyek kieszközlésével tudta feltartóztatni az erdélyi szász iskolaügy összeomlását. Az erdélyi szászságban Németország iránt megnyilvánult vonzalmak messzire visszanyúló történetére éppúgy utal a szerző, mint arra a fontosságra, amit Németországban tulajdonítottak a külföldi német népi pozíciók megőrzésének. Az erdélyi szász népesség erősítésére már a román uralom első éveiben mutatkozott törekvések sorában idővel egyre növekvő szerephez jutott Fritz Fabritius Önsegély (Selbsthilfe) mozgalma. A telekvásárlásra, azon saját otthon építésére, kertművelés és kisállattenyésztés előmozdítására kölcsönöket folyósító takarékpénztár körül és révén szerveződött mozgalom és lapja a németországi németnemzeti (deutschnational) körök népi (völkisch) ideológiájának és frazeológiájának hatását mutatta, s már 1922-1923-tól kapcsolatai voltak Hitler nemzetiszocializmusával is. De csak kásőbb, a gazdasági világválság hatására széleskörűvé vált elnyomorodás, munkanélküliség közepette, a szociáldemokraták és főleg a kommunisták térnyerésének megakadályozására, és a Németországban a hatalom felé előretörő nemzetiszocializmus hatására lesz teljesen egyértelmű Fritz Fabritius mozgalmának nemzetiszocialista irányultsága. Azt a népi megújulást (Erneuerung), amelyet az erdélyi szász fiatal értelmiségnek a Klingsor című folyóirat köré tömörülő tábora egyelőre demokratikus szellemben, vagy legalábbis a hitleri nemzetiszocializmus iránti fenntartásokkal keresett, a maga részéről 1932-ben már mint Nemzetiszocialista Önsegélymozgalom (Nationalsozialistische Selbsthilfebewegung der Deutschen in Rumänien = NSDR) képviselte, egyességre lépve a Cuza-féle