Századok – 1996

Történeti irodalom - Lakner Judit: Halál a századfordulón (Ism.: Huszár Zoltán) I/193

194 TÖRTÉNETI IRODALOM , A túlélők csinálják a történelmet. Kossuth temetése a nemzet apoteózisa a Függetlenségi Párt ceremóniamesterei közreműködésével, Deák Ferenc temetése a dualizmus apoteózisa a kormánypárt rendezésében." Az 1848-1849-es események hőseitől hazafias érzülettől áthatottan búcsúzik az ország. Irányi Dánielt, Klapka Györgyöt, Teleki Sándort, Perczel Mórt, Perczel Miklóst, Türr Istvánt a nemzet halottjaként kísérik utolsó útjára. A temetés ország-világra szóló látványosság is volt. A közvéleményt egyre inkább befolyásoló seytó a temetések aprólékos részletekbe menő beszámolóival volt tele. Virágzott a nekrológ-irodalom. Ennek súlyát jól példázza, hogy „1896-ban, a millennium témákban bővelkedő évében, a Vasárnapi Újság első húsz száma közül négynek a címoldala hívogatja képes nekrológgal az olvasót, és csak három a jubileumi kiállítással." A halál urbanizációja c. tanulmányban a szerző a polgárosodással együttjáró folyamatként mutatja be a halál bürokratizálódását. Hosszú ideig a tetszhalál veszélye, illetve annak elkerülése foglalkoztatta a közegészségügy apparátusát. A továbbiakban részletesen szól a holttest utolsó előtti útjáról, amelyet a halál beálltától a temetésig tett meg. A ravatalozás hagyományos családi körben történő megszervezésétől a temetői ravatalozók elterjedéséig, a „higiéniai tudatosságig" hosszú utat kellett bejárni a 19. század második felében élő embernek az elsősorban tradíciókkal és racionalitással kikövezett úton. A halál és az üzlet kapcsolatára világit rá a Temetési vállalkozók c. fejezet. A sírásó céhek, temetési egyletek után 1876-ban vették cégjegyzésbe az első temetkezési vállalatot Budapesten. A kis cégből hamarosan tőkeerős részvénytársaság alakult Első Magyar Szállítási Vállalat, Entreprise des Pompes Funebres névvel. Ezen legjelentősebb vállalkozás mellett még közel 40 hasonló működött a vizsgált korszakban. A fő tevékenységen kívül fuvarozással, szemétszállításséd, utca- és csatornatisztítással, valamint kőfaragással is foglalkoztak. „A temetkezési vállalkozók a halál divatdiktátorai voltak. Az arisztokrata barokkból merítettek ihletet, a polgári úrhatnámság húrjain játszottak. Kialakították és kiszolgálták a »szép temetés« polgári modelljét." Könnyen áttekinthető táblázat segít abban, hogy a korabeli temetkezési típusok, díjszabások között az olvasó eligazodjon. A temetők kialakulásának történeti áttekintését, valamint a 19. századi — elsősorban fővárosi — temetők kialakulásának körülményeit vizsgálja A cemeteriumtól az üdvleidéig című tanulmány. A temetők mai formájukat a 18., de inkább a 19. századi szokásoknak köszönhetik. „Míg a középkori temetőkből ki volt tiltva minden zöld, a 19. századi temetők a természetben létesültek, a természet harmóniájától kölcsönözték nyugalmukat." A tanulmány pontosan nyomon követi azt a folyamatot, ahogyan a város felfalta a temetőket, megszüntetve a régieket, hogy az újonnan nyitottakat is néhány évtized múlva továbbköltöztesse. Az 1868. évi LIII. törvény megszületése után váltak a végső nyughelyek köztemetőkké, ahova a különböző keresztény vallásfelekezetek vccsen temetkezhettek. A zsidókra mindez 1895 után vonatkozott, bár ők nem éltek továbbra sem e lehetőséggel. Megőrizték továbbra is ősi temetőiket, hagyományaival együtt. A nemzet „igazi" dísztemetőjévé a 19. század utolsó évtizedeiben a Kerepesi temető vált azzal, hogy Batthyány, Deák és Kossuth tiszteletére egy-egy mauzóleumot emeltek. Ezt követően számos főúri család temetkezett ide, szakítva a saját birtokon történő végső nyughely kialakításának hagyományával. Az elhunytnak emléket állító sírkövek anyaga, megmunkálása, és mindezekből következően az ára, hű tükre volt az élő város társadalmának. „Önbecsülés, stílus és pénztárca alakítja a temetőket." A tanulmányokat névmutató, és szemléletes, gazdag képanyag egészíti ki, amely a könyv használhatóságát nagyban növeli. Huszár Zoltán