Századok – 1996

Történeti irodalom - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun kerület igazgatása 1745–1876 (Ism.: Kállay István) I/188

188 TÖRTÉNETI IRODALOM kultúra újításai között az egyik legfontosabb éppen annak felismerése volt: egy művet nem elég kiadni, az olvasói használatra — mutatókkal — minél alkalmasabbá is kell tenni. Veszprémy László Bánkiné Molnár Erzsébet A JÁSZKUN KERÜLET IGAZGATÁSA 1745-1876 Szolnok, 1995. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. 285 o. Az 1848 előtti magyar kormányzat három pilléren: a vármegyéken, a szabad királyi városokon és a szabad kerületeken nyugodott. Frank Ignác (A közigazság törvénye Magyarhonban I. Buda 1845. 138. és köv. lap) a testületek címszó alatt beszél róluk. Szerinte a testület (corporatio) vagy a személyek egyeteme, közönség (universitas), olyan társaság, amely a személy szabadságaival bír (personae juribus fruitur). Létrejöttében a király vagy törvénye engedelme szükséges. Lehet tulajdon vagyona, szabályokat alkothat, királyi kegyelem vagy törvény által nyerhet külön törvényhatóságot, pecsétet, öröklést az elhaló tagok vagyonában és egyéb hatalmazásokat és mentességeket. Ha külön törvénnyel nem ellenkezik, ingó és ingatlan javakat szerezhet, szerződésekre léphet, keresettel, követeléssel perbe szállhat. Testület ügyeiben a közakarat szótöbbségben nyilvánul meg, és ami a szótöbbséggel végeztetett, az rendszerint a testület határozata. A testületek között a szabad királyi városok utáni előkelő második helyen tárgyalja Frank Ignác a szabad kerületeket. Ezek nem állnak a megyei hatóság alatt, hanem a közterhek, törvénykezés és minden egyéb rendtartás tekintetében saját kormánnyal bírnak, amelynek a felsőbb helyekkel egyenes szóváltása van. Mindez mutatja, hogy az 1848 előtti magyar igazgatás fontos részét jelentették a szabad kerületek, amelyekkel való foglalkozás a gyökerekhez való visszanyúlást jelenti. Közjogi helyzetüket tekintve legközelebb a szabad királyi városokhoz állottak. Úgy lehetne megfogalmazni, mint a városokkal kapcsolatban: a communitas mint persona morális nemesnek számított, míg az egyes polgároknak külön kellett a nemesi adománylevelet kérniük. Talán jobban lehetne hangsúlyozni, hogy a városokhoz hasonlóan 1791-től a szabad kerületek is két követet küldhettek az országgyűlésre, üléssel és szavazattal a rendek között. Érdekes következtetésekre juthatunk, ha a kormányzat fontos részét, az adóigazgatást vizsgáljuk, ugyancsak a szabad királyi városokkal való összevetésben. Figyelemre méltó pl., hogy az irredemptusok adótárgyaira (pl. állataira) magasabb adókulcsot alkalmaztak, mint a redemptusokéira. Ennek logikáját a városi gyakorlatból ismerjük: arra hivatkozva alkalmaztak magasabb adókulcsot a zsellérek ingóságaira, főként állataira, hogy ők egyéb adó fizetésével nem járultak hozzá a közterhek viseléséhez. A szerző vizsgálódásának kiindulópontja a Jászkun Kerület szervezett társadalma közigazgatási szerkezetének a feltárása és bemutatása. Arra az eredményre jutott, hogy a Jászkun Kerület lényegét az organizált társadalom határozta meg: kiváltságos társadalmi helyzete és szervezett igazgatása. A vizsgált időszakban a politikai és gazdasági élet állandó kölcsönhatásában fejlődő szabadparaszti társadalom összehangoló feladatait a közigazgatás látta el (229.). A kötet szerkezete a klasszikus igazgatástörténet szerint épül fel. Bemutatja a Jászkun Kerület helyét a magyar jogi és igazgatási rendszerben. Ezen belül külön fejezet foglalkozik az önálló adózó kerület kialakulásával, az igazgatási élettel a földesúri joghatóság kezdetétől a redemptióig és a Kerület jogállásával a redemptió után. A bevezető részhez sorolhatjuk a Kerület társadalmának sajátosságait a témának megfelelő (23-37.) keretek között; a társadalomtörténet ugyanis nem azonos az igazgatástörténettel és nem is pótolhatja azt. A kerületi igazgatás szervezeti sajátosságairól a szerző igen helyesen állapítja meg, hogy 1745 után az önkormányzati élet és az azt szervező, irányító közigazgatás legfőbb meghatározójává maga a redemptió vált. A privilégium, amely az eladatás évei után visszaadta a jászok és kunok önrendelkezési jogát, megszabta új kötelezettségeiket: a Jászkun Kerületben élő minden ,jászkun polgárra" vonatkozott. A kötelezettségek anyagi terheit azonban nem tudta mindenki vállalni. Az egyenlő teherviselésre való képtelenség teremtette meg azt a rendszert, amelyben az anyagi terhek vállalása meghatározójává vált a politikai ellenszolgáltatásnak. A terheikből való részesülés mértéke megszabta a jogokból való részesülés mértékét is. A politikai jogok a redemptiókor a hadkötele-