Századok – 1996
Történeti irodalom - Schlumbohm Jürgen: Lebensläufe; Familien; Höfe. Die Bauern und Heuerleute des Osnabrückischen Kirchspiels Belm in proto-industrieller Zeit; 1065–1860 (Ism.: Ö. Kovács József) I/184
184 TÖRTÉNETI IRODALOM tüzérség erős bevetése melletti védekezést, illetve az oroszokkal való amúgy is koordinálatlan együttműködés hiányosságait említi. 1762 elejére Bécsben belátták, hogy az 1756. évi politikai program már nem megvalósítható. Daun óva intett a háború folytatásától, mely — különösen Oroszországnak a szövetségből való kilépése után — már a belső-ausztriai tartományokat veszélyeztette. Hírek érkeztek egy angolfrancia közeledésről is. A törökök felől sem lehetett senki biztonságban. Minden amellett szólt, hogy sürgősen meg kell kezdeni a béketárgyalásokat. Az osztrákok által megszállt Glatz grófság kiürítésével, az úgynevezett sziléziai adósságállománnyal, a katolikus vallásszabadsággal, valamint az általános amnesztia kérdésével kiemelten foglalkozó hubertusburgi béketárgyalások lezárulta után 1763. február 15-én ugyanott békét kötött Ausztria és Poroszország. Glatz erődjét az osztrák fél köteles volt épségben átadni. A béke megerősítette a berlini és drezdai végzéseket. Az utolsó fejezetben a szerző „visszatekint és kitekint", megvizsgálva a Bécsben fájdalommal, de egyszersmind megkönnyebbüléssel tudomásul vett hubertusburgi béke messze mutató következményeit. A királynő ugyan haláláig „Szilézia koronás elrablóját" látta Nagy Frigyesben, Józsefet viszont már elkápráztatta Poroszország ereje. Azonban éppen ő volt az, aki a bajor örökösödési háború idején majdnem Szilézia visszaszerzésének megkísérlésére ragadtatta magát, míg a bécsi politikusok ezt általában hiú ábrándnak minősítették. Bein nagyító alá veszi mindazokat a kérdéseket, melyekben az osztrákok nem vonakodtak a poroszoktól ellesni, mit és hogyan szerveznek meg éppen Sziléziában. Az 1774. évi közoktatásügyi reform végrehajtója, Johan Ignaz von Felbiger is Sziléziából érkezett Bécsbe. Ami a politikai számításokat illeti, az agg Kaunitz 1794-ben bekövetkezett halálával eltűnt az utolsó politikai személyiség is, aki a Sziléziáért folyó háborúban résztvett. Bein ismerteti Radetzky elképzelését Szilézia visszafoglalására vonatkozólag csakúgy, mint Napóleon ezzel kapcsolatos ígéreteit. Egy-egy rövid bekezdés szól 1848, 1863 és 1864 fejleményeiről. Rechberg osztrák külügyminiszter 1864-ben Schönbrunnban felvetette, hogy Ausztria lemondana a Schleswigben és Holsteinben reá eső részekről Glatz grófságért cserébe. Bismarck ezt elutasította. Végezetül olvasunk arról is, hogy a sziléziai .jutalmazás" kérdése Bourbon-Parma Sixtus hercegnek az antanttal folytatott megbeszélésein is felmerült. Werner Bein kiváló monográfiáját negyvenoldalas forrás- és irodalomjegyzék vezeti be, valamint névmutató zárja. Radó Bálint Jürgen Schlumbohm LEBENSLÄUFE, FAMILIEN, HÖFE. DIE BAUERN UND HEUERLEUTE DES OSNABRÜCKISCHEN KIRCHSPIELS BELM IN PROTO-INDUSTRIELLER ZEIT, 1650-1860. Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 1994. 690 o. (Veröffentlichungen des Max-Planck-Instituts für Geschichte, 110.) ÉLETPÁLYÁK, CSALÁDOK, BIRTOKOK. AZ OSNABRÜCK! BELM EGYHÁZKÖZSÉG PARASZTJAI ÉS ZSELLÉREI A PROTOINDUSZTRIÁLIS KORBAN, 1650-1860 A közel 700 oldalas mű az oldenburgi egyetem egyik habilitációs munkája, amely bizonyára hosszú ideig hivatkozási alapot fog jelenteni a társadalomtörténészek számára. Az elméleteket is jól ismerő szerző mind célkitűzését, mind pedig következetes forráselemzéseit tekintve számunkra is fontos munkát alkotott, amely remélhetően magyarországi követőkre fog találni. Több más monográfiával ellentétben egy olyan kísérlet megvalósulását vehetjük kézbe, amely könyvben egy falu demográfiai jellemzőinek összefoglalasa mellett láthatjuk a gazdasági és társadalmi szerkezetet is. Tehát egy mikrotörténeti elemzésről van szó, amely Göttingenben az 1970-es években megalakult, a protoindusztrializáció kérdéskörével foglalkozó munkacsoport programjába illeszkedik. Mint Georg G. Iggers historiográfiai összefoglalásaiból ismert, a Hans Medick, Jürgen Schlumbohm és Peter Kriedte nevével fémjelezhető kutatógárda (v. ö. Alltags- und Mikrogeschichte) több tekintetben más módszereket használ, mint Hans-Ulrich Wehler, Jürgen Kocka és tanítványaik (v. ö. Historische Sozialwissenschaft). Jürgen Schlumbohm a már hagyományosnak tekinthető családrekonstitűciós