Századok – 1996

Történeti irodalom - Bein Werner: Schlesien in der habsburgischen Politik (Ism. Radó Bálint) I/179

180 TÖRTÉNETI IRODALOM kellett elvennie. A liegnitzi Piastok kihalása esetén birtokaikat a Brandenburgiak örökölnék. Bein részletesen ismerteti Ferdinánd királynak a szerződés érvénytelenítése érdekében tett lépéseit. A szerző áttekinti Ferdinánd cseh királyi elődeinél lényegesen határozottabb ellenállásának okait: a magyarországi háborúk miatt gazdaságilag különösen fontossá vált Szilézia megtartásának szükségességét és a felekezeti motívumot. Ferdinándot erősítette az is, hogy a cseh rendek tiltakoztak a Hohenzollern térnyeréssel szemben. A kötet második nagy fejezetében 1603-től, György Frigyes őrgróf halálától 1695-ig, a schwiebusi kerület visszaadásáig követhetjük nyomon Szilézia sorsának alakulását. Az Ansbach-őrgróf halála utána a gerai szerződés értelmében a sziléziai Hohenzollern-birtokokat János Györgynek, a választófejedelem fiának kellett örökölnie, aki viszont a strassburgi káptalanvita egyik szereplőjévé vált. Az 1526 óta tartó nézeteltérések ismeretében aligha volt várható, hogy II. Rudolf császár és a cseh rendek tétlenül szemlélik majd Beuthen, Oderberg és Jägerndorf brandenburgi kézbe kerülését. Először az előbbi kettő miatt került élesen szembe egymással a Habsburg- és a Hohenzollern-párt. Werner Bein elénk táija Rudolf erőfeszítéseit, folyamatosan csökkenő hatalmát, az elhúzódó tárgyalásokat, s azt hogy ezeket a magyarországi helyzet miként befolyásolta. Mátyás császár határozottan lépett fel a sziléziai kérdésben, de a téli király megválasztása új helyzetet teremtett. János György Pfalzi Frigyesnek hűséget esküdött, aki Beuthent és Oderberget öröklési joggal a Hohenzollerneknek adta. Az összeomlás után azonban birtokaikat elvesztették, helyükbe a Henckel-Donnersmark család lépett. A politikai és felekezeti megfontolásból egyaránt a téli király oldalán helyét megtaláló János György nem sokáig élvezhette a pfalziak háláját: az erélyes II. Ferdinánd a cseh felkelés kudarca után 1621. január 22-én birodalmi átokkal sújtotta, területeit az Udvarban nagy befolyással rendelkező Liechtensteineknek ítélte. A szerző megismertet bennünket a magdeburgi adminisztrátor és a württembergi herceg közbelépésével a Hohenzollernek oldalán. Ezen kísérletek azonban rendre kudarcot vallottak. A császár a Liechtensteineket még a János György által felhalmozott adósságoktól is mentesítette. 1622-ben sikerült felszámolni a sziléziai Hohenzollern uralmat. Gusztáv Adolf Pomerániát és Wismart kívánta megszerezni, Brandenburg kárpótlását Sziléziában képzelte el. Oxenstierna kancellár azt szerette volna, ha Brandenburg egész Sziléziát megkapja. Frigyes Vilmos, látván, hogy Elő-Pomeránia mindenképp elvész, maga is igényt tartott a sziléziai kárpótlásra. 15. századi kapcsolatokat felemlegetve elsősorban Glogaut szerette volna megkapni, nem is annyira a kevésbé vonzó, távolabb fekvő Jägerndorfot. 1647-ben még rövid időre egy francia-brandenburgi szövetség gondolata is felmerült, mely őt Szilézia birtoknu, juttatta volna. 1648-ban azután Frigyes Vilmost nem Sziléziában kárpótolták. Frigyes Vilmos az 1650-es évek elején ismételten igényt jelentett be a kérdéses sziléziai területekre. A választófejedelem követelései teljesítéséhez kötötte előbb Ferdinánd, majd Lipót római királlyá választásához való hozzájárulását. Az 1655-60 között dúló lengyel-svéd háború tovább bonyolította a Hohenzollern-IIabsburg viszonyt. Az olivai béke megkötésében már nagy szerep jutott a pireneusi béke megkötése után ismét keleti irányban is tájékozódni tudó Franciaországnak. A francia miniszterek Brandenburgot sziléziai területi ígéretekkel igyekeztek megnyerni politikájuknak. 1660 végén a III. Ferdinánd által Lengyelországnak elzálogosított Oppelnt és Ratibort ígérték meg. A császár számára fontos volt, hogy megtalálja a hangot a Ilohenzollernekkel, akiktől anyagi és katonai támogatást is remélt az 1663-64-es török elleni háborúban. Berlinben végül kételyeket ébresztett a vasvári béke gyors megkötése. Amikor XIV Lajos haddal támadt Németalföldre, Brandenburg vallási és politikai megfontolásból felkereste Bécset, hogy állítsák meg közösen a francia előrenyomulást. Átmenetileg feledték Sziléziát, de 1673 júniusában éppen Brandenburg kötött különbékét Franciaországgal. A francia reuniós perek idején a császár igyekezett elérni, hogy a Hohenzollernek semmi esetre sem álljanak XIV Lajos mellé. Ennek ellenére ez több alkalommal megtörtént, sőt, Frigyes Vilmos a török elleni végső győzelemsorozatból sem vette ki részét. Emiatt az osztrák történetírás a mai napig elmarasztalja. Párizs nem volt hajlandó a választót Svédországgal szemben Sziléziában támogatni. Berlinben az is csalódást okozott, hogy a nantes-i ediktum visszavonásával kezdetét vette Franciaországban a hugenották üldözése. Bécs alkalmasnak látta az időt, hogy Berlinriel kiegyezzék. Fridag császári követ baráti kapcsolatba került Frigyes herceggel, aki megígérte, amint atyja lehunyja a szemét, pénzbeli kárpótlás ellenében visszaadja a Habsburgoknak azt a Glogauhoz tartozó úgynevezett schwiebusi kerületet, melyet most a katolikus vallás háboríthatatlansága tiszteletbentartásának