Századok – 1996

Figyelő - Pető Andrea – Sasa Pintar – Roman Vogrinc – Bosko Spasojevic: Új történelmi folyóiratok a volt-Jugoszláviában I/163

168 FIGYELŐ vetlenül kapcsolódnak a 19-20. századi Szerbia társadalomtörténetéhez, de melyek nélkül a Társadalomtudományi Évkönyv és más kutatás is kevésbé érdekes és gyümölcsöző lenne. Ez a tudományos hozzáállás, mely bármiféle kronológiai vagy földrajzi korlátozás nélkül tette lehetővé, hogy a három kötetben egymás mellett legyenek olvashatók a társadalomtörténet-írás legjobb tradícióit követő írások, (mint Miroslav Perisic: Egy nap Valjevoban a 19. század végén, kiegészítés a mindennapi élet kutatásához, Kosta Nikolic: A munkásosztály, a civil társadalom a Jugoszláv Királyságban 1921-1931, Tijana Colak-Antic: Irodalmi és művészeti szalonok Belgrádban 1830-1940, Olga Manojlovic: Kulturális élet Belgrádban a német megszállás alatt 1941-1944.), de szerepeljenek olyan írások is, melyek nem közvetlenül foglalkoznak a társadalomtörténettel, ám kérdésfelvetésük közel áh a megközelítéshez, (mint pl., Jürgen Kocka: Összehasonlító történeti kutatás — német példák, Andrej Mitrovic: Európaizáció és/vagy Modernitás? Tíz tézis. Roumiana Michineva: A mi Európánk és a „másik Európa" avagy „európaizálás" a fejlődéssel szemben és a Balkán átmeneti időszakának néhány problémája. Ljubodrag Dimic: Történetírás és ideológia, a jugoszláv tapasztalatok, Miroslav Jovanovic: Clio és Janus: egymással szemben. Megjegyzések a kontinuitás és diszkontinuitás kutatásához a szerb történettudományban.) Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a Társadalomtudományi Évkönyvben egyaránt megtalálhatjuk a konkrét kutatások s az elméleti viták bemutatását. Ami azonban még fontosabb a szerb történetírás jövőjének szempontjából, az a fiatal történészek magas aránya. A huszonkét szerzőből tizenöt született az 1950 és 1960-as években. Természetesen nem vonható le közvetlenül következtetés az egyszerű számtani arányokból, de mégis rendkívül illusztratív, ha a szerb történetírás általános tendenciáit vesszük figyelembe. A szerb társadalomtörténet esetében ez a folyamat semmiképpen nem a Társadalomtudományi Évkönyv körével kezdődött. A tanulmányok esetében megtalálható bizonyos színvonalbeli különbséget tekinthetjük annak az árnak, melyet a szerzőknek azért kellett fizetni, hogy egy teljesen új kutatási területre törtek be. Minden kötet esetében a színvonalbeli fejlődés nyilvánvaló, hiszen az itt publikáló hazai és a külföldi szerzők száma folyamatosan növekszik és így lehetővé teszi a belgrádi történészek számára, hogy kapcsolatban maradjanak az európai történetírás új áramlataival és iskoláival. Nem tanulság nélkül való az új történelmi lapok profiljának ismertetése, hiszen régiónkban nyelvi és gyakran a politikai korlátok elválasztják azt, ami egy szerves egységet képez, Délkelet-Európa történetét. A nyelvi, példányszámbeli és terjesztési korlátok miatt amúgy hozzáférhetetlen történelmi folyóiratok bemutatják, hogy a délszláv történészek új generációja hogyan reagál a nyugat-európai társadalom- és mentalitástörténeti munkákra, és hogy hasznosítja az ott tapasztaltakat saját forrásanyagán. Noha a szlovén, horvát, szerb szerzők rokon nyelvet beszélnek, mégis valószínűtlennek tűnik, hogy a közeljövőben egy regionális társadalomtörténeti konferencián ismerkednének meg egymás kutatási eredményeivel. Ezért nyújt a régióban egyedülálló módon lehetőséget az angol nyelvű magán egyetem, a budapesti székhelyű Közép-európai Egyetem, ahol a térség történész kutatói találkozhatnak, újból találkozhatnak vagy megismerkedhetnek a szomszédos ország kutatóival.