Századok – 1996

Figyelő - Pető Andrea – Sasa Pintar – Roman Vogrinc – Bosko Spasojevic: Új történelmi folyóiratok a volt-Jugoszláviában I/163

166 FIGYELŐ bevezetőjében a főszerkesztő, Neven Budák úgy magyarázza a szerkesztőség érdeklődését az elméleti módszertani problémák iránt, hogy ez nemcsak a tudományos divatnak köszönhető, de annak a reménynek is, hogy a fiatal horvát történészek olyan elméleti alapra tesznek így szert, mely segítségükre lesz abban, hogy a hagyományos történelemszemléletet, melyre oktatták őket, meghaladják. Az egyetlen cikk, mely nem elméleti problémával foglalkozik, Nella Lonza tollából született: A mindennapi élet a rektor palotájában a 18. századi Dubrovnikban, mely a palota számadáskönyveit (Detta) és ceremóniakönyvét (Ceremoniale) használja fel. Miijana Gross a mikrotörténelemről ír, és hogy az mennyiben hasznosítható vagy mennyire ellentétes a makrotörténelemmel. A szerző a mikrotörténelmet önmagában is végterméknek tekinti, és egyidejűleg a makro történelem ellentétének. Elemzése középpontjában az áll, hogy megkísérli a kultúrát antropológiai szempontból értelmezni, melynek során a kis közösségek és részletek elemzése is fejlődik. Emellett a szerző áttekinti a francia, angol, amerikai és olasz történészek által írott mikrotörténeti munkákat. Michael Mitterauer, a Bécsi Egyetem Társadalom- és Gazdaságtörténeti Intézetének elismert szaktekintélye cikkében, Én a történelemben - a Történelem és én, az oral history kutatásának problémáit világítja meg az Intézet keretében végzett kutatásai alapján. Felhívja a figyelmet nemcsak az önéletrajzok forrásértékének módszertani problémáira, hanem azokra az etikai kérdésekre, melyekkel más emberek életének vizsgálatakor szembesülhetünk. Karl Kaser, a Grazi Egyetem Történelem tanszékének professzora a privátszféra kategóriájához kapcsolódó történeti és elméleti modelleket vizsgálja a nyugati társadalmakban, és ezek adaptálhatóságát a délkelet-európai térségre. A kérdésre választ keresve a Norbert Elias és Hans-Peter Duerr között lezajló vitát elemezte: míg Elias a privát szférát a nyugat-európai civilizációs folyamat részének tekinti, így nem tartja alkalmazhatónak Délkelet-Európában, addig Duerr a privacy-t az emberiség állandó tulajdonságának tekinti, függetlenül a társadalmi, politikai és gazdasági fejlődéstől. Az összefoglalásban Kaser kiemeli, hogy Duerr elképzelése jobban alkalmazható, nagyobb fokú rugalmassága lehetővé teszi a délkelet-európai térségre való alkalmazhatóságát. A jelenleg megjelenő horvát történeti folyóiratok általános áttekintése után meglehetősen pesszimista kép alakul ki a horvát történetírás jelenlegi helyzetéről. Az interdiszciplináris történetírás legjobb esetben is csak fordításban létezik, nem pedig élő tradícióként. Természetesen vannak örvendetes kivételek és az Otium, mint társaság, mint folyóirat, új tendenciát jelöl. Az Otium legnagyobb jelentősége abban van, hogy a fiatal történészek számára publikálási lehetőséget teremt. Másrészt a nyugati történetírási trendek bemutatásával friss színt visz az amúgy letargikus horvát historiográfiai életbe. Habár néhány, az Otium első számában megjelent cikkből hiányzik a mélyebb összefüggések megértése, ez természetes, ha figyelembe vesszük a történettudományi környezetet, melyben születtek, hiszen a tradicionális megközelítés kötöttségeit nagyon nehéz meghaladni. A második szám tudományosan és szerkezetileg is egyenletesebb és a fiatal horvát történészek számára megfelelő áttekintést ad a nyugat-európai metodológiai fejlődésről.