Századok – 1996

Történeti irodalom - Holzträger Hans: Kampfeinsatz der Hitler-Jugend im Chaos der letzten Kriegsmonate (Ism.: Tilkovszky Loránt) VI/1602

1602 TÖRTÉNETI IRODALOM mint annak érzékeltetése, hogy mily sok ellentmondással, tisztázatlansággal kell továbbra is szembenézni. Mind Teleki „titokzatos" haláláról, mind annak hazai és nemzetközi visszhangjáról a magyar történetírás bizonyos helytállónak elismert eredményei alapján számol be. Tilkovszky Lóránt Hans Holzträger KAMPFEINSATZ DER HITLER-JUGEND IM CHAOS DER LETZTEN KRIEGSMONATE AGK-Verlag, Dinklage, 1995. 133 o. A HITLER-JUGEND HARCI BEVETÉSE AZ UTOLSÓ HÁBORÚS HÓNAPOK ZŰRZAVARÁBAN A délkelet-európai német településterületek történetével és kultúrájával foglalkozó munkakör (Arbeitskreis für Geschichte und Kultur der deutschen Siedlungsgebiete im Südosten Europas) kiadványsorozatának ez a legújabb (1/4) kötete a koblenzi Szövetségi Levéltár és főleg a freiburgi Katonai Levéltár vonatkozó anyagaira támaszkodva, a második világháború hadtörténetét tárgyaló szakmunkák és memoárok felhasználásával, és — ami különösen nagy érdeme — a szerző több éves adat- és visszaemlékezésgyűjtő tevékenysége során kialakult magánlevéltára alapján megrendítő képet ad a totális vereség küszöbén álló hitleri német birodalom utolsó nagy gaztettéről: fanatizált fiatalkorúak, gyerekek belehajszolásáról a már teljesen kilátástalanná és értelmetlenné vált véres harcba, óriási erőfölényben lévő ellenfelekkel szemben. Elhitették velük, hogy nem megsemmisítő vereség, hanem döntő fordulat előtt állnak, amit Hitler rövidesen bevetésre kerülő csodafegyverei hoznak meg. Csak addig kell hősiesen kitartani, méltóan a német katonai erényekhez. Önfeláldozó bátorsággal feltartóztatni, pusztítani a szent német földre benyomult gonosz szovjet, amerikai, francia ellenséget. „Ha nincs fegyvered, torkuknak ugrasz, hogy átharapd gégéjüket" -szól az uszítás a stílszerűen emberfarkasnak (Werwolf) nevezett, válogatottan fanatikus szervezeti csoportjaikhoz. A szerző érzékletesen bemutatja azt a szellemiséget, amelyben a Hitler-Jugend-hez tartozó fiúk, a Bund Deutscher Mádel-hez tartozó lányok nevelkedtek: a haza- és népszeretet ellenség- és fajgyűlöletté torzítását, a vak engedelmességet az istenített Führer esztelen és embertelen parancsai iránt. Említést tesz arról is, hogy azon társaikkal szemben, akik gyávának mutatkoztak az ellenség előtt, a Hitler-Jugend tagjai könyörtelenül léptek fel: rögtönítélő bírósági ítéletet hozva felakasztották vagy agyonlőtték őket. De a lakosságot is terrorizálták, egy házaspárt például kivégeztek azért, mert fehér zászlóval készültek fogadni a bevonuló ellenséges csapatokat. A Führer a Hitler-Jugend húsz „hős harcosát" — 12 éves volt a legfiatalabb — tüntette ki berlini bunkere előtt 1945. április 20-i születésnapján, tíz nappal öngyilkossága előtt. Sok Hitler-Jugend alakulatnál „születésnapi ajándékul" töltették ki az önkéntes belépési nyilatkozatokat az SS-be. A Hitler-Jugend egységei részint önállóan harcoltak a Volkssturm keretében, de Wehrmacht vagy SS alakulatok alárendeltségében, részint azonban szervesen betagozódtak e katonai alakulatokba. A kötet módszeresen tárgyalja a Hitler-Jugend harci bevetéseit a német birodalom területére behatolt ellenséges csapatokkal szemben keleten és nyugaton; a legbehatóbban a boroszlói, berlini, nürnbergi harcokban való részvételüket tárgyalja. Számos visszaemlékezés tette lehetővé ezek részletes és borzalmasan valósághű megjelenítését. A szerző leírja sokszor teljesen szedett-vedett, lötyögő ruházatukat, gyors és felületes kiképzésüket a harci bevetés előtt; francia, olasz, dán eredetű lőfegyvereiket, melyekhez alig volt megfelelő lőszer. De azt is, hogy sok helyütt mód volt páncélököllel látni el egyeseket, akik halált megvető merészséggel várták be és semmisítették meg az ellenség nagyszámú páncélosát - míg szovjet tankisták meg nem találták a primitív, de hatásos ellenszert: homokzsákocskák kötözését a páncélos oldalára és tornyára. A szövetséges csapatok parancsnokait zavarba hozta, hogy fanatizált gyerekek támadásait kellett kivédeniük, akikre nem hatottak figyelmeztető felszólításaik, felvilágosító röplapjaik. Elkerülhetetlen volt, hogy ne okozzanak e gyerekkatonáknak is súlyos veszteségeket. A hősködőkből kétségbeesetten anyjuk után kiáltozó, falfehéren reszkető, síró gyerekek lettek. A fogságba eset-