Századok – 1996

Történeti irodalom - Baranya (Ism.: Kőhegyi Mihály) VI/1603

1603 TÖRTÉNETI IRODALOM tekkel az amerikaiak bántak nagylelkűbben: „eredjetek haza anyátokhoz" - mondták nekik már néhány nap múlva. Azzal a felháborító cinizmussal szemben, amellyel főleg a náci pártfunkcionáriusok hajszolták bele a harcba a 14-18 év köztieket, de gyakorta 12-13 éveseket is, egyes ifjúsági vezetőkben, kiképzőtisztekben, parancsnokokban megszólalt a lelkiismeret, és azzal a jelszóval, hogy az értékes ifjú német vért át kell menteni a jövőnek, ellene voltak a harcbavetésnek, és helyenként idejében szélnek eresztették a gyerekeket. Magyar olvasó számára különlegesen is érdekes a kötet elején annak bemutatása, mi volt a Hitler-Jugend megfelelőjeként létrehozott Deutsche Jugend szerepe 1944-ben Dél-Erdélyben és a Szerb-Bánátban, valamint Magyarországon. Leírja, hogy ősszel, a front közeledése és az evakuáció következtében hogyan került a Deutsche Jugendre épülő Heimatschutz bácskai — futaki — katonai kiképzőtábora előbb a dél-dunántúli Hidasra, majd Sopronba; hogyan szemlélte meg az ágfalvai legelőn tartott harcászati gyakorlatát — Szálasi nemzetvezető társaságában — a csukaszürke egyenruhát öltött Bäsch népcsoportvezető, aki azonban ellenezte a német katonai vezetők szándékát, hogy harcba is vessék a magyarországi német fiatalok csapatát Sopron védelmében. A szovjet csapatok elől az alakulat osztrák területre húzódott; ott morzsolódott fel egy része a Mariazellnél történt bevetésben, más része szovjet fogságba került. Némelyek eljutottak amerikaiak által megszállt területre, az Attersee melletti Weyregg-be, ahol a háborús bűnösként nemsokára őrizetbe vett Bäsch ütötte fel tanyáját. A kötet függelékében archív fotók mellett fotókópiák találhatók iratokról, a fronthelyzetet, harci cselekményeket mutató térképekről, röplapokról; valamint ajánlott irodalom jegyzéke, s egy különösen hasznos időrendi tábla. A szerző és a kiadó fontos és jó munkával ajándékozta meg a téma iránt érdeklődő olvasót. Tilkovszky Lóránt BARANYA Történelmi Közlemények 1994-1995. Pécs, 1995. 337 o. Történetírásunk vidéki műhelyeiben (levéltárak, múzeumok, könyvtárak) egyre több és igényesebb dolgozat születik. Ezt bizonyítja ismertetésre kerülő kötetünk is. A késő feudalizmus korában Magyarország lakosságának közel 5%-át kitevő nemesség derékhadát a köznemesek alkották. E rendi kategóriát köztudatunk gyakorta a vármegyék közigazgatását kézben tartó jómódú középbirtokos nemességgel azonosítja, holott 90%-át már a 16. század közepén a kisbirtokos köznemesség tette ki. Ezeknek a nemesi községeknek önszerveződő igazgatási működését vizsgálta meg Hudi József, bár — a címet kissé leszűkítve — nem általánosan, hanem csupán Veszprém megyére vonatkozóan. Megállapításai azonban bizonyára helytállóak az ország más vidékére nézve is, amint azt az eddig megjelent részvizsgálatok (Baranya megyére vonatkozóan Ódor Imre; Hevesre Alsó László, Soós Imre, Török Katalin; Vas megyére Benczik Gyula; Zalára Cseijési Károly, Degré Alajos, Halász Imre) egyértelműen bizonyítják. Ezekből kiderül, hogy a curialista nemesek községi önkormányzata — nem minden előzmény nélkül — a 18. század közepére szilárdult meg. A nemesi (curialista) községekben nem érvényesült a földesúri befolyás, hanem a nemesi communitás, mint jogi személy, a saját maga által létrehozott önkormányzati szervei útján gyakorolta földesúri jogait. Rúzsás Lajos alapvető feldolgozásának (A baranyai parasztság élete és küzdelme a nagybirtokkal 1711-1848-ig. Bp. 1964.) máig érvényes megállapításai tovább árnyaihatók, mint ezt Kiss Mária Magdolna tanulmánya bizonyítja, melyet a bellyei uradalom Mária Terézia kori történetéről írt. A Duna-Dráva szögében elterülő birtok egyike volt azoknak, melyeket a török hódoltság megszűnte után a Habsburg uralkodók híveiknek, hadvezéreiknek adományoztak. A mi esetünkben a későbbi uradalom magját képező 27 falut Savoyai Jenő kapta hadi érdemeiért. A lakosság létszáma a török alatt csökkent ugyan, de a katasztrofális elnéptelenedés a felszabadító harcok idejére tehető. A 18. század elején megindult telepítéssel eleinte szerbek érkeztek a területre, 1716-tól már inkább horvátok a Dráván túlról. Mivel főként állattenyésztéssel foglalkoztak, elsősorban a folyók közelébe húzódtak, mert létfontosságú volt számukra a dúsfüvű ártéri legelő. Az 1720-as éveket követően pedig németek jöttek a területre, és ezzel zárult e régió soknemzetiségűvé válása. Gazdálkodásuk